A Tatabányai Sport Clubot 1910. február 6-án alapította Frei Ferenc bányamérnök.
A kezdetek (1910–1947)
Miután májusban a labdarúgócsapat hivatalos engedélyt kapott a Belügyminisztériumtól, Tatabányán is rendezhettek futball mérkőzést. Az egyesület színe már ekkor is kék-fehér volt, s megszületett a jelszava is: „Bátorság, erő, férfiasság!”. Habár ebben az időben már több nagyvárosban létrejöttek labdarúgóklubok, a korabeli sporthírlap 1913-ban mégis a tatabányait nevezte a legjobb Budapesten kívüli csapatnak. Az I. világháború megbénította labdarúgást a városban, de az 1920-as évekre már egyértelműen a legnépszerűbb sport volt Tatabányán, és a csapat is sikeresen szerepelt, rendre a nyugati alosztály élmezőnyében.
Az 1925-26-os idényben vezették be a magyar labdarúgásban a profizmust, ám mivel a tatabányaiak ennek költségeit nem tudták vállalni, az amatőrök közé került a csapat.
Az elsőosztályba kerülés (1947-1957)
Változás a II. világháborút követően történt, amikor az élvonal küszöbére ért a csapat, s az 1947-48-as szezonban sikerült is feljutniuk az akkor a világ elitjébe tartozó magyar labdarúgás felsőházába. A nehézipart támogató pártpolitikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is, amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette meg a bajnoki idényt. Mindennek ellenére a csapat végül a 13. helyen végzett és visszaesett a másodosztályba, s egészen 1955-ig a második vonalban szerepelt egy esztendőt leszámítva.
1955-ben aztán már nem csak „átszállójegyet váltott” a csapat az élvonalba: az 1956-os forradalom félbeszakította az az évi őszi bajnokságot, az 1957-es (tavaszi) szezonban 7., a következő évben pedig 4. lett a csapat, minden addigi eredményt messze túlszárnyalva, s ezzel hivatalosan is a tatabányai gárda lett a legjobb vidéki egylet.
Ebben a sikeres időszakban védte a tatabányai csapat kapuját az Aranycsapat hálóőre, Grosics Gyula (1957-től 1963-ig), aki karrierje végéig (1963) a Tatabányai Bányász csapatában futballozott.
Nemzetközi szereplés, virágzás (1957–1988)
A bajnokságban elért 7. helyezésnek köszönhetően az első nemzetközi kupaszereplésre is sor kerülhetett. Az 1957–58-as szezonban elért negyedik helyezés a Közép-európai kupában való indulásra jogosította fel a csapatot, amely óriási sikert hozott: az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven működő egylet a döntőben a Bratislava együttesén is felülkerekedett.
Az 1964-es év azért emlékezetes a tatabányai szurkolók számára, mert Tokióban három tatabányai játékos, Csernai Tibor, Gelei József és Szepesi Gusztáv olimpiai bajnok lett. Az 1966-os idényben a csapat a legjobb nyolc közé jutott a közép-európai kupában, de ott veszített a később a kupát megnyerő Fiorentina ellen. A Tatabánya akkori edzője Hidegkuti Nándor volt, aki pár évvel korábban az olasz csapat trénere volt. Az 1966-os angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t a brazilverő, 6. helyen végzett csapatban.
Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, akik ezüstérmet szereztek a magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben jutott először a tatabányai csapat a magyar kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években a magyar futball meghatározó együttese volt. Az 1972-73-as szezonban a bajnokságban csak a 11. helyen végzett a társaság, a Közép-európai kupában viszont jó sorozatot produkálva, az élen végzett. A döntőben a címvédő jugoszláv Celik Zenica együttesét oda-vissza egyaránt 2-1-re legyőzte.
Az 1973-74-es szezonban bajnokságban a Közép-európai kupában ismét nyert a csapat, így megvédte a címét. A döntőben ezúttal a Csehszlovák ZVL Zilina együttesét kettős győzelemmel verte meg (3-2, 2-0). Az együttes az 1980-as években az egyik legjobb magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot és a visszavágón is csak 1-0-ra kapott ki.
Mélypont és feltámadás (1988–2002)
A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB III-ban való indulás követett. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, ez a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a magyar futball egéről.
Ekkor azonban Bíró Péter, egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya a harmadosztály utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat (már Lombard FC Tatabánya) feljutott a másodosztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2:1-re alulmaradt a Debrecen együttesével szemben.
A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. 2000-ben a csapat szerepelt az Intertotó-kupában, ahol 3 forduló után a Zenit Szentpétervár ellen esett ki. A következő évben a csapat megnyerte a magyar bajnokság alapszakaszát, de a tavaszi szezonra meggyengült és ismét búcsúzni kényszerült a magyar élvonaltól. Ennek ellenére ismét indulhatott az Intertotó-kupában, ahol három kör után az olasz Brescia Calcio együttese ellen vérzett el kiélezett csatában.
A közelmúlt (2002–)
2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét új szponzor vette át. A 2002-2003-as újabb másodosztályban eltöltött idény után sokáig úgy tűnt, hogy a 2003-2004-es szezon is elúszik, hiszen a téli pihenőre úgy vonult a csapat, hogy kieső helyen állt. Ám tavasszal Détári Lajos vezetésével nagyszerű sorozatot produkált a csapat és nem sokon (egészen pontosan 6 ponton) múlott, hogy a kibővített elsőosztályba feljutási lehetőséghez jutó hat csapat közé nem került be. Ez a lendület a következő évben nem állt meg, a 3. másodosztályú szezonban (2004-2005) toronymagasan nyerve a második vonalat ismét kivívta az NB I-es tagságot. A feljutásból oroszlánrészt vállalt a tatabányai közönség új kedvence, Márkus Tibor, aki az összes tatabányai gól felét, 37 gólt szerzett a 26 mérkőzés során. Az elsőosztályban minden várakozást felülmúlva az 5. helyen végzett. A korábbi másodosztályú gólkirály, Márkus Tibor 19 góllal a második helyen végzett a góllövőlistán.
Újabb mélypont 2007-2008
Sok játékos távozott az alakulattól, így két évvel később, 2008-ban mindössze 5 pontot szerezve kiesett a csapat az NB1-ből. A klub kerete teljesen átalakult, a teljesen átalakult, és megfiatalított keret azonban meglepetésre 4. helyen zárta a bajnokságot.
2017 – megyei bajnoki szereplések
A megerősített TFCE csapata pedig 2017 tavaszán már veretlenül fejezte be a megye III. osztályú bajnokságbeli szereplést, feljutva ezzel a megyei II. osztályba.
2017 tavaszától a stabilan működő egyesület egyre inkább elnyerte a közönség és a játékosok szimpátiáját, egyre több – magasabb osztályban futballozó – tatabányai fiatal gondolta úgy, hogy visszatér szülővárosába a helyi labdarúgás felemelkedése érdekében.
Ennek következményeképpen a 2017/18-as évben 1 vereséggel és 29 győzelemmel, több, mint 200 rúgott góllal a megyei II. osztályú bajnokságot is megnyerte a csapat, s még több fiatal tér vissza a 2018/19-es versenyévre.