A TSC Geotech veterán ultramaratonistája megvédte címét a hat órás versenyen

A TSC Geotech veterán ultramaratonistája megvédte címét a hat órás versenyen, amelyről fantasztikus élménybeszámolót is írt

Címvédőként indult, és újabb pályacsúccsal címvédőként is ért célba egy németországi ultramaratoni futóversenyen Berényi Imre!

A TSC Geotech Versenyzője egy éve 80,3 kilométert futott a hat órás versenyen, ahol most 83,2 kilométert ért el 360 perc alatt. Ez bizony 4:19 perces kilométerenkénti átlagot jelent!

A maratoni "résztávja" 2 óra 58 percen belüli volt Berényi Imrének! Érdemes belegondolni: Berényi Imre a 360 perc, tehát hat óra alatt néhány száz méter híján két teljes Maratont futott le!!!

Az áprilisban elért 50 kilométeres Magyar Bajnoki Cím mellé Imre most ezt a versenyt is "behúzta"! Az október 8-án elért kimagasló teljesítménnyel Imre természetesen megnyerte a Schwindeggerben rendezett versenyt, amihez Gratulálunk Neki és felkészítőjének, Maráz Zsuzsának!

Hajrá, Bányász!

Az alábbiakban Berényi Imre élménybeszámolóját tesszük közzé. Olvassátok szeretettel!

360 perc (… majdnem)

… és egészen jól bírom az utolsó órát, sőt megvédem a címemet, megfejelve egy új pályacsúccsal. ???? Eldobom a fahasábot és pár lépés pihi után elkezdtem kocogni vissza Emmához és Timihez. Öli, puszi és a főnyeremény: az élmény megosztása szeretteimmel...

360 perc és 3 hónappal ezelőtt. Az 50 km-es magyar bajnoki címmel a zsebemben nem kisebb cél lebegett a szemem előtt, mint hogy megdöntsem október elején az 50 mérföldes magyar bajnoki csúcsot. 4:07-es átlag km-t kell ehhez futni. Tavaly ez ment a 100 km-es VB-n. Szóval csak ugyanazt kell csinálnom, mint tavaly és meglesz. Idén erősebb és gyorsabb voltam, mint tavaly.

Zsuzsival úgy döntöttünk, hogy beiktatunk heti egy hegyi futást, ami már 1-2 hónapja ment és egyre erősebb voltam. A csúcs 4:11-es átlag 28 km-en átlag 7%-os emelkedőn le és fel. Azonban a térdeim egyre nehezebben bírták.

Júliusban hazamentünk és a világosi vasúti átkelőnél futottam le és föl szombaton. A végén már olyan rettenetesen fájt a bal térdem, hogy alig bírtam lefelé futni. Sebaj, Tóbiás! Majd holnapra kipihenem magam és vasárnap már csak egy könnyed 30 km-t kell futni.

Vasárnap Timivel elindultunk. 4:20-szal indultunk, de éreztem a bal térdem. 1,5 km-nél már nagyon fájt. 2 km-nél sírás közepette megálltam és tudtam, hogy nagy a baj. Természetesen a következmények miatt sírtam.

Na pörgessük fel egy kicsit... 2 hetes kihagyás, MRI, régi dokim felkeresése. Túlterheltem a térdem a hegyi futásokkal. A jobb térdemet műtötték meg keresztszalaggal, és emiatt már egy évtizede a bal lábamat jobban terhelem, hogy kíméljem a jobbat, de ez természetesen tudatalatti.

Két hét kihagyás után 5:30-as tempóval 1.5 km, és borzalmas fájdalmaim voltak. Másnap Laci barátomat rádumáltam, hogy kocogjon velem 5:30-as tempóval max 6 km-t, de az is lehet, hogy csak a sarokig fogunk elfutni. A vége 5:11-es km átlag lett és az utolsó km 4:50-es. A fájdalom elenyésző volt tegnaphoz képest az előző 2 héthez képest és ez igaz volt futás utánra is.

Másnap 14 km futás 4:16-os átlag tempóval (3 órás maratoni tempó). A térdemet éreztem a pulzusom az egekben, de legalább végre újra futok ???? A hetet végig nyomtam 4:20-as átlag tempóval hétfőtől vasárnapig pihinap nélkül. A következő hét már ismét kezdett visszakerülni a „rendes” mederbe és 120 km-es hét után jött egy 146 km-es hét, és döntöttünk, hogy megyek St. Moritzba magaslati edzőtáborba.

Első hét 174 km 12 futás 6 nap alatt. Második hét 214 km-es hét 10 futásból, de a hétvégre a bal térdem ismét teljesen bedurrant. Olyan fájdalmak között futottam le a szombati 30 és vasárnapi 40 km-t, hogy azt már csak a hülyeségemmel lehet magyarázni.

Egy hetet még ott maradtam St. Moritzban, és bíztam a lehetetlenben, de a térdem nem javult, ezért a harmadik hét végén haza Münchenbe. Aztán egy 149-es héttel ismét visszaszálltam a nyeregbe és egy utolsó esélyt adtam magamnak, hogy ha a magyar csúcsot nem is próbálom meg, de legalább a tavalyi 6 órás verseny bajnoki címemet megpróbálom megvédeni.

Közben sikerült eljutnom Münchenben egy térdspecialistához, aki azt mondta, hogy az MRI alapján a bal térdemet meg kell műteni. A kérdésemre, hogy ha nem műttetem meg, akkor 10-20 év múlva akár nem is fogok tudni felállni és/vagy sétálni azt válaszolta, hogy „maga fiatalember nagyon optimista, max 1-2 éve van”. Nem sok opciót hagyott számomra. Közben Ivettet kiköltöztettük Oxfordba és a hétvégi 20 és 30 km-t már Oxfordban futottam, amivel meglett a heti 130 km a verseny előtti héten.

Egy héttel és 360 perccel korábban. A verseny hete. Könnyű hét. Kedden 1 óra iram futás 4:03-as átlaggal. Szerda 1 óra könnyebb iram futás 3:58-as átlaggal és jelentkeztünk a vasárnapi 6 órás versenyre. Csütörtök még könnyebb 1 óra iram futás a változatosság kedvéért 3:58-as átlag tempóval. Pénteki utolsó futás a verseny előtt már csak könnyeden 4:11-gyel fél órát. Jó érzésekkel néztem a verseny elé.

420 perccel a vége előtt, vasárnap 9-kor megérkeztünk a helyszínre. Elmentünk a rajtszámot átvenni és a sok ismerős arc nagyon meleg szeretettel köszöntött. Nagyon kedves volt tőlük, hogy az „1”-es rajtszámot félretették számomra. Nagyon megtisztelő volt.

370 perccel a verseny előtt egy fiatal indulóval összehaverkodtam. Triatlonos/ironman-es sportolóként először próbálkozott ultrával.

360 perccel a vége előtt más a rajtvonalnál voltunk. Mik is a célok?

A: 2 maraton 6 óra alatt, megdönteni a tavalyi pályacsúcsomat (80,3km), megnyerni az egyéni versenyt és megpróbálni a legjobb csapatot is magam mögé utasítani.

B: megnyerni a versenyt és megdönteni a pályacsúcsot.

C: megnyerni a versenyt.

2 óra a két csuklómon. Az egyiken a tempómat nézem km-enként. A másikon a köridőket nézem. Cél 10 perc 1 másodperces köröket futni.

359 perc van már csak hátra. A verseny későbbi egyéni harmadik helyezettje eljött velem, de pár száz méter múlva jelezte, hogy ez túl gyors neki. Ezúttal senki nem előzött meg és már egyedül is vagyok az élen. Okosan, Imre!

4:16-os km-erek kellenek akkor is ha bazi erősnek érzed magad. Ne aggódj nem lesz ez így végig.

300 perc. Már egy órája megyünk és minden körben pár másodperccel gyorsabb köröket futok, de csak pár mp-cel, ami jól van így.

152 perccel a vége előtt meg van a maraton. Több mint 120 másodperc előnyre tettem szert 42,2 km alatt. Még mindig jól érzem magam. Timi és Emma egyre profibban frissítenek és tartják bennem az életet.

Minden körben a verseny szervezői és a szurkolók buzdítanak. Szerencsére elszámolják magukat és 1-2 körrel később jelentették be a maratoni részidőmet és ezért utólag már a maratoni zászlót se adták oda, aminek örültem is, mert nem szerettem volna egy kört a zászlóval a kezemben futni.

Éppen a második kört adtam a versenyben aktuálisan a második helyen lévő futónak és mondta is, hogy ő itt kiszáll. Persze nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy jól értettem, de mivel onnan kezdve már többet nem láttam és Timi mondta is, hogy kiállt és már 4 kör előnyöm van a (következő ???? másodikkal szemben, aki az újdonsült ultrafutó volt. Buzdítottam is, hogy hajrá második vagy. Utólag mondta is Anton, hogy ez rettenetesen jól esett neki és jó pár körre nagy energia fröccsöt adott neki.

120 perc van már csak hátra, de kezdek szenvedni. Ez azt jelentette, hogy 10 perc 1 másodperces köröket tartani már egyre nehezebb volt. Viszont ezek a 10 perces körök jó ritmust adtak a futásnak. Már csak 11 kör van ezen kívül ????. Baromság, de ha egy kört megkezdek, akár csak 1 métert megteszek, akkor azt a kört már nem számolom. Szóval már csak 11 kör volt hátra.

60 perc, ami kevesebb mint 5 kör, de a valóságban már annyi sem, mert a 2 maratoni táv már eltávolodott. Úgy számoltam és Timiék is megerősítették, hogy 83 km felett lehetek a végén. Az utolsó körök sokkal jobban mentek, mint tavaly. A legrosszabb köröm is 11 percen belüli volt (1 másodperccel ???? és egészen jól bírom az utolsó órát, sőt megvédem a címemet, megfejelve egy új pályacsúccsal. ???? Elindulok az utolsó körre és viszem a kis fahasábot az egyes számmal.

40 másodperccel a 6 óra előtt megszólal a duda. Eldobom a fahasábot és leállítom mind a 2 órámat. Mind a kettő azt mutatja, hogy ez a verseny csak 5 óra 59 perc és 20 másodperc volt, de nem bántam. Elértem a kör feléig és pár lépés pihi után elkezdtem kocogni vissza Emmához és Timihez. Öli, puszi és a főnyeremény: az élmény megosztása szeretteimmel.

60 perccel a vége után eredményhirdetés. „A” célt nem sikerült teljesen megvalósítani, de jobb lett, mint a „B” terv. Egyéni bajnoki cím: pipa. Gyorsabb lenni, mint a legjobb csapat: pipa. Pályacsúcs 83,2 km: pipa. 2 Maraton: nem sikerült.

Köszönök mindent ezúton is a verseny szervezőinek és a hihetetlenül barátságos közegnek. Köszönöm Zsuzsinak is, akivel már nem dolgozunk együtt, de a mai napig is az ő filozófiáját követem. Büszkén feszítettem a tőle kapott Maráz Zsuzsi futós atlétában. Timinek, Emmának a verseny alatti segítségért és buzdításért! Ivettkémnek, aki Oxfordból szurkolt nekem.

Ha jövőre is sikerül megnyernem a versenyt, akkor a nagy vándorkupát is megkapom, amire a nevem már 2x felkerült.