A TSC Geotech Versenyzője Magyar Bajnok lett
Berényi Imre megnyerte az 50 kilométer távú ultramaratoni futóversenyt az Országos Bajnokságon, így Bajnoki Címet szerzett.
A 47 éves ultrafutóval készült interjút, illetve Reichnach Ferenc, Vezetőedző méltatását alább olvashatjátok el.
“Imre egy multinacionális cég müncheni központjában IT Director, igen komoly munka mellett készül a versenyekre. Megszerzett bajnoki címe Imi életkora ellenére (1976.) nem senior bajnoki cím, hanem teljes értékű abszolút magyar bajnok. Imre eredményei elképesztőek. Múlt év nyarán 100 km-es ultrafutó világbajnokságon képviselte hazánkat, vitte tovább a TSC Geotech atlétikai szakosztályának hírnevét megszerzett senior ezüst érmével. Tavasszal ismét az ultrafutás magyar élvonalában láthatjuk. Azon túl, hogy 4 perc/km-ben teljesítette a távot micsoda mentális teljesítmény önmagunkat legyőzve több holtponton is átesve bajnoki címet szerezni. A futás minden sava-borsa benne van beszámolójában. Amikor az elme megküzd, s legyőzve a test gyötrelmeit diadalmaskodik. Gratulálunk!” - mondta el Reichnach Ferenc.
Mielőtt elkezdjük ezt a kifejezetten különleges interjút, ahol az ultrafutásnak egy egészen egyedi oldalával ismerkedhetünk meg, szeretnék szívből gratulálni Magyarország bajnokának az 50 km-es ultramaraton távon.
Nagyon szépen köszönöm. Még most is hihetetlen, hogy magyar bajnoknak nevezhetem magam. Igencsak különleges érzés, amivel még most is csak barátkozom. Kezdés előtt említetted, hogy ez a verseny igazi érzelmi hullámvasútra ültetett téged. Magasan vagy alacsonyan kezdődött a menet?
Abban biztos voltam, hogy az idei cél az OB cím lesz, de mivel annyira elhúzódott a kiírás, már azt hittük, hogy nem lesz tavasszal 100-as OB, ezért végül jelentkeztem egy 6 órás versenyre Varsóban, amit egy 400-as atlétikai pályán rendeztek. Az elit kategóriába be is kerültem, és egész jó esélyem lett volna összetettben dobogóra állni. Azonban a felkészülés igen hektikusra sikeredett, mert egyszerre kellett kontrollra járnom és gyógyszert szednem a vérnyomásomra, emellett elkezdtem Csanaky Lilla dietetikus szakértővel dolgozni. Lilla segített fogyni és sokkal jobb formába kerültem, de ezt sajnos aláásta az elhúzódó hideg és szeles idő.
Hogy jött képbe az 50km-es Országos Bajnokság, ha Varsóra készültél?
Pár héttel a verseny előtt derült ki, hogy a 6 órás verseny hétvégéjén, április közepén lesz az 50km-es OB is. Kis hezitálás után végül az OB mellett döntöttünk, ám sajnos pont ekkor ütöttek be a gyógyszerek mellékhatásai.
Hogyan sikerült felülkerekedni az egészségügyi nehézségeken?
Az utolsó hónap egy kisebb csata volt köztem illetve a térdfájás, emelkedett pulzus és folyamatos hasmenés között. Egyértelműen nem voltam olyan formában, mint mondjuk a tavalyi VB előtt. Mindezek ellenére, azért annyira nagyon panaszkodni sincs okom, mert a felkészülés vége felé 3 hét alatt futottam 4 maratont, vagy annál hosszabb távot és minden egyes alkalommal a maratoni résztávom ideje 3 órán belüli volt. A verseny hetében Siófokon voltam, ahol egyedül töltöttem az utolsó napokat és hirtelen minden kezdett megoldódni. Se hasmenés, se térdfájás, pulzus is kezdett normalizálódni.
Milyen hangulatban voltál a rajtnál?
Természetesen, mint mindig, most is izgultam a verseny előtt. Sajnos az időjárás sem segített kifejezetten: közepes szél, eső, 7-8 fok, nem épp tavaszias. Mindez azt jelentette, hogy fáztam a rajt előtt, a pulzusom elérte a 127-et is, a szokásos 50 helyett. Meg persze vártam a megmérettetést a fiatal titánnal, Doriánnal.
Ha már említetted Szennyai Doriánt milyen érzés volt vele versenyezni? Itt találkoztatok először?
Nagyon kíváncsi voltam Doriánra. Utána olvastunk egy kicsit a verseny előtt, hogy megismerjem kinek kell majd a hátát néznem, és már akkor láttuk, milyen fantasztikus sportember lehet. A rajt előtt váltottam vele egy pár szót.
Hogyan befolyásolta egy ilyen erős versenytárs a te érzelmi és pszichológiai állapotodat futás közben?
Nem fogok titkolózni, a belső démonok suttogtak ezt-azt amikor láttam, hogy pár száz méter után Doriánnak minimum 10-20 méter előnye volt és kb. a 10. helyen kutyagoltam, de a racionális énem kicsit helyre tette a gondolatokat, tudva hogy az igazi verseny 40 km után fog kezdődni. Azért jól meglepett, amikor jött szembe Dorián iszonyú tempóval, csukott szájjal és elképesztő sebességgel, úgy hogy én nem is láttam még a visszafordítót. Egyszerűen nem értettem, hogy most ennyire erős, vagy ennyire fiatal. Az első 3 kör viszonylag nyugodtan telt el, 3:58-as pace-szel de minden találkozásnál szomorúan kellett elfogadnom a tényt, hogy a távolság rohamosan nő és ráadásul van egy neves ultrafutó Belej-Fekete Bálint mögöttem a harmadik helyen. A kis idegességek miatt folyamatosan próbáltam olyan dolgokra fokuszálni, ami csökkenthetné a pulzusom. A második 10km-en viszont annak ellenére, hogy gyorsítottam 3:55-ös pace-re, Bálint beelőzött és fél kör alatt vagy 20-30 méterre el is ment, ezzel párhuzamosan Dorián is távolodott, aki minden alkalommal kerülte a tekintetemet, és nagyon nyugodtnak látszott. Sokkolóan nyugodtnak! Nagyon erős ellenfeleim voltak. Az már jobban esett, amikor sikerült leelőzni Bálintot és a távolság nem nőtt tovább köztem és Dorián között – mindezt úgy, hogy tartottam a 4 percen belüli tempót, anélkül, hogy fejre állnék. 30 kilométer után jött el a fordulópont, amikor hallottam a hangosbemondót, miszerint 1 perc hátrányom van Doriánhoz képest.
Ez volt az a pont, mikor megérezted a győzelem esélyét?
Az biztos, hogy a hullámvasút megint felvitt a magasba. Ahogy én is elkezdtem a kört és egy egyenesbe kerültünk, ismét jött egy pozitív energiafröccs: az első kör óta nem láttam Doriánt ilyen közel és a távolság folyamatosan csökkent pedig a tempóm nem gyorsult. Nyugtattam is magam, és csak a tempómra figyeltem miközben komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy akár bajnok is lehetek. A visszafordítóhoz közeledve már tudtuk mind a ketten, hogy nemsokára utolérem. Ez éppen a fordulónál sikerült. Egy igazi sportemberként viselkedett 22 évesen. Döbbenetes volt. Kicsit félre húzódott és megtapsolva gratulált nekem. Teljesen ledöbbentem. Pár szót váltottunk. Próbáltam motiválni, buzdítani. Felajánlottam, hogy menjünk egy pár kilométert együtt, hogy egy kicsit magához térjen, de nagyon udvariasan elutasította és buzdított, hogy menjek tovább. Így is tettem. A kör végére a több mint 1 perces hátrányból 1 perces előny lett.
Szerintem mondani sem kell, hogy a verseny vége volt a hullámvasút teteje. Mit tudsz mondani azokról a kilométerekről és a befutásról?
Annak ellenére, hogy az utolsó körökben lassultam, az utolsó kilométert szembeszélben megtoltam és sikerült is 4 percen belüli tempóra visszagyorsulni. Jó érzés volt a célegyenesbe befordulni és végre befejezni a futást. Elfáradtam. Kifutottam magam: 3:20:24-es idővel új pályacsúcsot futottam, átlag 4:01-es tempóval és 151-es pulzussal.
Milyen érzés volt a magyar-bajnoki érmet a mellkasodon viselni?
Nagyon megtisztelve éreztem magam, köszönöm a remek szervezést és a pénzdíjat is, amire nem is számítottam. Ezeken kívül persze felhívtam a feleségemet, aki majdnem kiugrott a mobilomból olyan lelkes volt és örült a sikerünknek. Igen, ez közös siker volt, mert brutálisan sokat segített az edzések során, étkezések optimalizálásában és a sok ügyintézésben. Ezután Maráz Zsuzsit, az edzőmet hívtam. Eszement jó volt ezt a pillanatot megosztani velük. Lacinak szerintem már csak a kocsiban köszöntem meg a segítségét. Szupi jó segítőtárs volt ismét, aki önzetlenül és a tőle telhetően legnagyszerűbben járult hozzá ehhez a sikerhez. Doriánnak is köszönöm a versenyt és bár most én győztem és sajnálom, hogy ennyire elkészült ezúttal, de OB címek sora vár rá, amennyiben tovább folytatja ultrafutó karrierjét.
