tsc@tatabanyaisc.hu +36 70 381 6777

„A KÉZILABDA AZ ÖRÖK SZERELEM” FRÉSZ-SZABÓ PETRA

275682664_1007128400207780_6665435311078962703_n-e1647268123508.jpg

A KLUBHŰSÉG 1000 GÓLOS PÉLDÁJA!

Nem mindennapi pillanatok voltak azok ott, szombaton délután. A Földi Imre Sportcsarnokban zajló meccsen az 52. percben történt valami olyasmi, ami ritkán fordul elő. A Tatabányai SC kézilabdázója, Frész-Szabó Petra megszerezte pályafutása EZREDIK gólját a Bányász színeiben. Ez pedig azt jelentette, hogy a huszonhat esztendős irányító a tizenkettedik felnőtt szezonjában – csakis a Tatabányai SC színeiben játszva – elérte a mágikus ezres gólszámot. A vele készült beszélgetésből kiderül: ő maga számolta-e a gólokat, és az is, hogy meglepetés volt-e a különleges jubileum szombat délután?

Hadd gratuláljak a fantasztikus számhoz, illetve sokkal inkább ahhoz, amit az edződ említett: Gyurkovics tanár úr kiemelte: Szabó Petra a klubhűség jelképe, hiszen hosszú évek óta játszol a Tatabányában, noha a Győr mellett több csapat el akart csábítani. Miért alakult ez így? Mikor kötöttél örök barátságot a kézilabdával?

Apukám NB1-es röplabdás volt, adva volt gyerekkorom óta a labda szeretete. Negyedikes koromban apu elvitt Vadász Cili néni edzésére, és ott eldőlt a sorsom. Tíz éves korom óta kézilabdázom. Tizenhárom évesen kerültem fel a TSC-hez. A Dózsában és a Bányásznál is Gyurkovics István keze alatt játszottam. Nagyon jól éreztem magam a csapatnál, sok játéklehetőséget kaptam. Amikor máshonnan érkezett megkeresés, mérlegeltem, illetve a szüleimmel átbeszéltük, hogy a “versenyistálló” Győrnél nem biztos, hogy ennyit játszhattam volna, és nekem a kézilabda, mint játék a nagy szerelem. Játszani akartam. Nem bánom , hogy nem mentem el.

Ma meglőtted az ezredik gólodat. Az elsőre emlékszel?

Emlékezetes, persze. A Dorog ellen játszottunk a Dózsa sulival, és a nagy izgalomban a saját kapunkba akartam lőni, de hála Istennek, a kapusunk kivédte. Kicsit meg voltam zavarodva ????, de kicsit később mégis a dorogiaknak lőttem be azt az első gólt. Rengeteg élmény és emlék köt a Dózsa iskolához, István bá’-hoz, a csapathoz. A kézilabdának köszönhetően életre szóló barátságokat kötöttem.

Mi a terved, a célod a sportággal, illetve mit teszel a civil életben?

Kozmetikusként dolgozom és a kézilabda is megmarad örök szerelemnek. Amíg a napi munka mellett van lehetőségem edzésre és meccsekre járni, folytatni is szeretném.

Tudtad-e, hogy mire készül a csapatvezetés, hogy megünnepelje az ezredik gólt? Milyen érzés volt ott állni a Csapatoddal?

Nem tudtam semmiről, igazi meglepetés volt, én nem is tartom számon a góljaimat, számomra a csapat sikere a fontos. Nagyon jó érzés volt ott állni a lányokkal együtt, és jól esett, hogy osztoztak az örömömben. Különösen jó volt, hogy a szüleim is jelen voltak, akiknek nagyon sokat köszönhetek, és büszkévé tudtam tenni őket.

MJ