.jpg "KEVÉS HIÁNYZOTT A BRAVÚRHOZ!PÁRBAJTŐRVÍVÓ LÁNYAINK A 16 KÖZÖTT BÚCSÚZTAK A LEGJOBBAKTÓL!")
Az alapítás éve: 1950.
Az ötvenes években a vívás volt a legsikeresebb magyar sportág. Egyértelmu hát, hogy az olimpiákon szerzett eredmények hatására Tatabányán is elterjedt a mozgás e fajtája. 1950-ben Kaszás István meg-bízta Kósa István testnevelo tanárt, a város univerzális szakemberét, alapítson vívószakosztályt. Kósa komolyan vette a feladatát, nekilátott felépíteni a sportág tatabányai alapjait. A víváshoz szükséges eszközbol alig volt. Mindössze két plasztron és fejvédo, meg néhány tor akadt a szakosztályban. Mindenkinek várnia kellett a sorára, ezért vívás helyett sokszor kiegészíto gyakorlatokat végeztek. Eloször a Sportotthonban, késobb a Szayer vendéglo feletti nagyteremben találkoztak. Amikor a klub vásárolt egy újabb – nem olcsó – felszerelést, már több pár állhatott egymással szemben. A növekvo létszámú társaságból kiemelkedtek az ügyesebb, tehetségesebb versenyzok: Haraszti László, Forgács László, Juhász József, Kovács Béla; a lányoknál pedig Szabó Zsuzsa.
Az alapítást követo évben a Bányász vívói kóstolóként meghívták a Ganz TE-t. A küzdelemben a viszonyoknak megfelelo eredmény szüle-tett: kardban 13:3-ra, torben 12:4-re és 13:3-ra gyoztek a vendégek. Az ambíció mégis nott, új reménységként Szendofy György, Németh Vilmos és Regos Mihály csatlakozott a csapathoz. A fiatal vívók a tatai versenye-ken szereztek újabb rutint: a Ganz TE következo látogatásán a TBSC egyik csapata már 9:7-re gyozni tudott. Egy salgótarjáni egyéni versenyen Juhász, Haraszti, Kovács és Licul a helyezettek közé került.
Megszületett tehát az alap, a szakosztály ígére-tessé vált, ezért a klub 1953-ban szer-zodtette Ombódi Mihályt. Az edzo versenyzoként is óriási húzóerot jelen-tett. Edzésein pedig élmény volt részt venni. Ombódi a haladókkal foglalkozott, a kezdok próbálkozásait Kósa István figyelte. Ebben az esztendoben a TBSC vívói minden fegyvernem-ben értek el helyezéseket, majd a Balaton-bajnokságra is meghívták a csapatot. Haraszti László a magyar bajnokságon torvívásban már az elodöntoig jutott. Egyre népszerubb lett a vívás. A szakosztály edzéseit áthelyezte a bányaipari technikumba, Újvárosban pedig – Bánkuti Lajos irányításával – külön kis csoport alakult. Ebben az idoben már négy-öt elso osztályú vívója volt a klubnak, ahová százával jelentkeztek a fiata-lok. A vívás divattá vált, ám a páston csak a jelentkezok töredéke maradt meg. Ehhez hozzájárult, hogy versenyzoi szintet csak hatalmas kitartás-sal érhetett el valaki.
Az első osztályú vívók több kiváló eredményt értek el, ám az igazi kiugrást a hetvenes évek második felétol lehetett tapasztalni a TBSC-nél. 1977-ben – Ombódi Mihály javaslatára – új, foállású szakedzot, Nagy Antal Csabát szerzodtette le a klub. A munka komolyságát tükrözte, hogy az edzo belépésének percétol mindennap volt edzés, amit korábban a bánya-ipari technikumban, 1977 után a Ságvári általános iskola tornatermében tartottak. Nagy Antal Csaba toborozni indult az iskolákba, és a „gyujtomunk-nak” lett is eredménye. Számos fiatal kezdett el vívni. A TBSC vívószakosz-tálya 1977-tol 1988-ig fénykorát élte.
A nyolcvanas években már nemzetközi eredményeket is elkönyvelhetett a TBSC klub-vezetése. Hegedus Ferenc 1983-ban hatodik helyezést ért el a Tokaj Expressz Kupán, majd a tehetséges versenyzo odaért (volna) álmai kapujába: 1984-ben jelölték a Los Angeles-i olimpiára utazó magyar keretbe. Mint tudjuk, a „szocialista tábor”, benne a magyar csapat nem vett részt a játékokon. Vigasztalásul Moszkvában úgynevezett ellenolim-piát rendeztek. Hegedus itt a hatodik helyen végzett. A TBSC legeredmé-nyesebb vívója ebben az évben a magyar ranglista második helyén állt. Hegedus Ferenc 1987-ben megnyerte a magyar bajnokságot. Érdekes-ség, hogy utoljára 1968-ban, tehát tizenkilenc évvel korábban volt vidé-ki magyar bajnok párbajtorben. Hegedus 1988-ban végre tagja volt az olimpiára utazó keretnek. A magyar csapat Szöulban a hatodik helyen végzett, de nem ez volt Hegedus legjobb eredménye. A TBSC verseny-zoje – már a BVSC színeiben – 1992-ben olimpiai ezüstöt szerzett.
1988-tól a 4 felnőtt válogatott vívónk eladása után az utánpótlás korosztályokra épült szakosztályunk. Fiatal, sajátnevelésű versenyzőink eleinte diákolimpiai sikereket értek el majd több országos bajnoki érmet szereztek. A sikerekben komoly része volt ezen időszak alatt férfi párbajtőrben Tolvay Lóránt, László Róbert, László Roland, Kolok Béla, Horváth István, Gergő Zsolt, Széplaki Gábor, Henyecz Gábor alkotta csapatnak, a lányoknál pedig Boda Krisztina, Horváth Anita, Rambold Éva, Kónya Tímea, Solymos Ágnes , Haklik Judit és Palotai Patrícia volt, akik az eredményeket szállították.
Ennek a generációnak az első nemzetközi sikerei László Róbert nevéhez fűződnek, aki az 1992-es bonni kadett-világbajnokság résztvevője volt, majd az azt követő időszakban számos világ kupa versenyen volt tagja a magyar válogatottnak. Egyik legnagyobb sikerét 1994.-ben Cataniában világ kupa döntős helyezésével érte el. Nemzetközi sikerei után meghívást kapott a felnőtt válogatott keretbe és hosszú évek után végre a tatabányai vívók újra büszkék lehettek saját nevelésű versenyzőjükre.