Az alapítás éve: 1942.
Nagyjából a férfi kézilabdával egy időben, a harmincas évek végén vert gyökeret Tatabányán, ha egyelőre vékonyabb szálút is. Először ugyanis az előítéleteket kellett megváltoztatni, amit a szellős, kurta ruhában művelt sportág a szülőkben támasztott. Főképp a munkásszülőkben, hiszen az altiszti, tiszti lányok a középiskolákban már megszokták a tornaruha-viseletet, és hozzátartozóik is elfogadták ezt. Labdázás már az iskolákban folyt, Molnár Mária innen Pestre kerülve már olyan alapismereteket vitt magával, melynek folytán nemsokára a Bp. Postás egyik vezéregyénisége, sokszoros magyar bajnok lett.
Ekkor már csapat is létezett: eleinte a „Gödörben”, vagyis a volt TSC-pályán labdázgattak, ha nem is rendszeresen. Szervezett formát akkor öltött a társaság, amikor az 1942-ben Tatabányára igazolt Csiki Ferenc labdarúgó vállalta a lányok edzéseinek irányítását. Addigra már elkészült az új sportpálya, több öltözővel, működésüket oda tették át. Segítette őket a klub főtitkára, Haller Imre és a több sportágban bábáskodó Herczig János és Varga Béla.
Mérkőzéseiket gyakran a labdarúgómeccsek előtt, vagy azok szünetében játszották, „színesí-tőül”, a közönség nagy tetszésére, először egymás között; később már más csapatokat is meghívtak. Különösebb klubközi sikert nem értek el, főképp azután, hogy legjobbjuk, Górencz Hedvig, Molnár Mária hívására átigazolt a Bp. Postáshoz. Ott a Tatabányán nevelkedett sportolók egyik legnagyobb sikerét érte el: huszonkétszer volt válogatott, világbajnoki arany- és bronzérmet nyert.
A csapat kezdetlegességét a körülmények is jelezték. A nagy ambícióval labdázó lányok eleinte a labdarúgók „levetett” felszerelésében edzettek (hiszen más női csapat nem volt), csak azután lett egységes dresszük, hogy színdarabot tanultak be, és az előadások bevételéből női mezeket vásároltak.
Az 1960-ban kezdődő kispályás NB II-es bajnokság rajtja tehát új fejezetet nyitott a TBSC női szakosztályának életében. Kőhalmi Frigyes intéző és Gömöri Gusztáv edző igyekezett a nagypályás csapat értékeit megtartva jó képességű együttest összehozni. A gerincet a régiek adták, de már néhány új játékos is színre lépett. A keret: Dedrák Rozália, Milavukovics Júlia, Klausz Rozália, Hamberger Ilona és Margit, Csizmadia Ilona, Brémné Somogyi Mária, Molnár Etel, Koltai Anna, Girman Éva és Irén. Az NB II. Nyugati csoportjában az első év sok nehézséget jelentett. Kiesőjelölt volt a TBSC, de a Pápai Textiles ellen aratott szoros (6:5) győzelem biztosította helyét a második vonalban. Ám ezután is többnyire az alsóházban tanyázott a csapat, és csak egy nagyon kemény mérkőzésen, Vácon kivívott döntetlen jelentett jobb pozíciót.
Ezekben az években jó volt a kapcsolat a női és a férfi szakosztály között, több vidéki mérkőzésre együtt utaztak. A bajnokság ekkor még tavaszi-őszi rendszerben bonyolódott, szabadtéri, salakos, majd bitumenes pályán. A dolgozó hölgyek mellett még kevés diáklány kapott kedvet a kézilabdázásra, ami később szerencsésen megváltozott.
Kitűnően sikerült az 1964-es év, bár újszerű volt a bajnoki rendszer: az alapszakaszt augusztusban már az osztályozók követték. Győrben, az első osztályozó tornán, a Bányász csoportelső lett. Utána Komlón az abszolút bajnoki címért és az NB I-be jutásért játszották a második kört a csapatok. Bár az NB II. abszolút bajnoki címét nem sikerült megszerezni, a lányok feljutottak az NB I-be. (1. Ózdi Kohász, 2. TBSC, 3. Bp. Vasas.) A csapat tagjai: Klausz, Pethő, Dedrák, Újvári, Csizmadia, Girman Éva és Irén, Hamberger Ilona és Margit, Zákány, Dákai, Puskás. (A lányok nagy része időközben férjhez ment, később többen már asz-szonynevükön szerepeltek: itt még lánynevükön soroltuk őket.)
A Magyar Kézilabda Szövetség 1968-ban hozta létre az NB I. B-t. Itt a csapat az első találkozóján a Keszthelyi Haladás ellen 10:5 arányban győzött, ebben az összeállításban: Pethő – Lökös, Németh, Nógrádiné, Dákai, Farkas, Bellérné. Cserék: Krizsanyik, Girmann I., Győri, Tálas. Öt fordulón át nem veszített pontot a Bányász, a hatodikban Farkast és Lököst nélkülözve 6:6-os döntetlent játszott a Borsodi Bányásszal. Az idényt a második helyen zárta. Ősszel megmaradt ez a pozíció, így a Bányász ismét NB I-es lett. És csaknem húszéves időszak következett szép sikerekkel az élvonalban.
Kuzma Ferenc személyében fiatal, jól képzett edző irányította a csapatot. Tatáról áthozták Tyeklár Máriát, s bár több idősebb játékos visszavonult, az ifjúsági csapatból jöttek az újak: Török, Virágos, Szente, Forgács. A tavaszi idény végén a kiesési zóna előtt, a 12. helyen állt a Bányász. A nyári szünetben ide igazolt a frissdiplomás testnevelő tanárnő, Sándorné Szekeres Andrea (akinek a férje, Sándor Ferenc, a Bányász férfi csapatának a kapusa lett). A bajnokság hajrájához érkezve a kiesés veszélye már elmúlt, végül a Tatabánya 18 ponttal a 10. helyen kötött ki. Nagy szenzációnak számított, hogy a klub két, balkezes átlövője, Németh Piroska 137 és a férfiaknál Kaló Sándor 185 góllal egyaránt az NB I. gólkirálya lett. A bajnokságban szerepeltek: Kéziné, Miskovicsné, Németh, Rammné, Tyeklár, Bellérné, Nógrádiné, Sándorné, Török, Virágos, Tóth, Forgács, Szente, Dákai.
Kitűnően sikerült az 1964-es év, bár újszerű volt a bajnoki rendszer: az alapszakaszt augusztusban már az osztályozók követték. Győrben, az első osztályozó tornán, a Bányász csoportelső lett. Utána Komlón az abszolút bajnoki címért és az NB I-be jutásért játszották a második kört a csapatok. Bár az NB II. abszolút bajnoki címét nem sikerült megszerezni, a lányok feljutottak az NB I-be. (1. Ózdi Kohász, 2. TBSC, 3. Bp. Vasas.) A csapat tagjai: Klausz, Pethő, Dedrák, Újvári, Csizmadia, Girman Éva és Irén, Hamberger Ilona és Margit, Zákány, Dákai, Puskás. (A lányok nagy része időközben férjhez ment, később többen már asz-szonynevükön szerepeltek: itt még lánynevükön soroltuk őket.)
A Magyar Kézilabda Szövetség 1968-ban hozta létre az NB I. B-t. Itt a csapat az első találkozóján a Keszthelyi Haladás ellen 10:5 arányban győzött, ebben az összeállításban: Pethő – Lökös, Németh, Nógrádiné, Dákai, Farkas, Bellérné. Cserék: Krizsanyik, Girmann I., Győri, Tálas. Öt fordulón át nem veszített pontot a Bányász, a hatodikban Farkast és Lököst nélkülözve 6:6-os döntetlent játszott a Borsodi Bányásszal. Az idényt a második helyen zárta. Ősszel megmaradt ez a pozíció, így a Bányász ismét NB I-es lett. És csaknem húszéves időszak következett szép sikerekkel az élvonalban.
Kuzma Ferenc személyében fiatal, jól képzett edző irányította a csapatot. Tatáról áthozták Tyeklár Máriát, s bár több idősebb játékos visszavonult, az ifjúsági csapatból jöttek az újak: Török, Virágos, Szente, Forgács. A tavaszi idény végén a kiesési zóna előtt, a 12. helyen állt a Bányász. A nyári szünetben ide igazolt a frissdiplomás testnevelő tanárnő, Sándorné Szekeres Andrea (akinek a férje, Sándor Ferenc, a Bányász férfi csapatának a kapusa lett). A bajnokság hajrájához érkezve a kiesés veszélye már elmúlt, végül a Tatabánya 18 ponttal a 10. helyen kötött ki. Nagy szenzációnak számított, hogy a klub két, balkezes átlövője, Németh Piroska 137 és a férfiaknál Kaló Sándor 185 góllal egyaránt az NB I. gólkirálya lett. A bajnokságban szerepeltek: Kéziné, Miskovicsné, Németh, Rammné, Tyeklár, Bellérné, Nógrádiné, Sándorné, Török, Virágos, Tóth, Forgács, Szente, Dákai.
Az 1974. évi rajton elbúcsúztatták hosszú, sikeres pályafutása után Rammnét és Legányit (Horváthné), aki anyai örömök előtt állt. Rammné helyét Huj Elvira foglalta el. Jöttek a fiatalok: Goldschmidth, Kósa, Tremmel, Ronyecz. Az őszi szezonra is erősödött a TF-et befejező Vadász Júliával. A csapat az FTC és a Pécs legyőzésével felzárkózott az élmezőnyhöz, de Ózdon szakadó esőben, bokáig érő sárban, váratlan vereséget szenvedett. A bajnokság utolsó előtti fordulójában (a férfiak bajnoki címért folyó mérkőzése előtt) esőben legyőzték a Bp. Spartacust, és a hatodik helyen végeztek. Németh Piroska Nagy Mariannal (Csorna) együtt (160-160 gól) lett gólkirálynő.
Az 1975. évi bajnokságban Kuzma Ferenc edző a következő keretből „gazdálkodhatott”: Kéziné, Miskovicsné, Szente, Németh, Huj, Virágos, Török, Vadász, Stein, Goldschmidth, Tremmel, Vojvoda, Papp. Jó rajtot vett a csapat, a fővárosban legyőzte a Bp. Spartacust. Nagy bravúr volt az FTC elleni 15:10-es győzelem. Németh ezen a találkozón egymaga kilenc gólt lőtt. De nem volt stabil a csapat teljesítménye, az 5–8. helyen tanyázott.
Az 1978-as bajnokság előtt újabb erősítések érkeztek. Tóthné, Barna, Kiss, Drexler, idény közben Gálhidiné. Az eredmények a várakozásnak megfelelően alakultak. Tatabányáról csak a Bp. Vasas vitte el a pontokat, idegenben is voltak szép győzelmek. Idény végén a Vasasnak 20, az FTC-nek 18, a TBSC-nek 17 pontja volt. A folytatásra egy lengyelországi túrán készült fel a csapat. Közben Dreiszmukból Dombainé, Siposból Keczkóné, Drexlerből Sipőczné lett. Ősszel a harmadik helyét tartotta a Bányász, hazai pályán csupán a Postás ellen fogott ki rossz napot. Többévi NB I-es szereplés után első alkalommal lett dobogós a TBSC női csapata. A Magyar Kézilabda Szövetség egyszerre adhatott át aranyérmet a férfi gárdának és bronzot a nőinek. A legeredményesebb góllövők: Tóthné 71, Barna 65, Gálhidiné 45 gól. Kontit, Barnát és Kisst meghívták az ifjúsági válogatottba, Gálhidinét és Tóthnét a felnőttbe.
Mozgalmas év következett. A bajnokság előtt a nyolc legjobb vidéki csapat tornáján egy gólon múlott, hogy csak a második helyet szerezte meg a Bányász. Az MNK-ban a Vasas, a Bp. Spartacus és az FTC mögött negyedik lett. A bajnokságban a Csepel elleni nyitómérkőzésen a következő összeállításban játszott a csapat: Mozsolicsné – Gálhidiné, Sipőczné, Keczkóné, Tóth, Lengyelné, Barna. Cserék: Dányi, Konti, Vojvoda, Kiss, Stein. Négy forduló után veretlenül állt az első helyen a Bányász, de aztán az idény végén minimális pontlemaradással az ötödik helyen zárt. Viszont a vidék legjobbja lett.
Mozgalmas volt az 1984-es bajnokság. Soha annyi nemzetközi mérkőzést nem játszottak, mint abban az időben. Megnyerték Tatabányán a nemzetközi Turul Kupát, az őszi idény előtt csehszlovák csapatokkal harcoltak a Duna Kupában. Új neveket is lehetett olvasni az összeállításnál: Fekete, Takács, Holényi, Tomanicz, Sántik, majd az őszi idénytől Dobó és Marlen. Marlen volt az első és egyetlen idegenlégiós, ő Belgiumból jelentkezett, hogy tanulni szeretne kézilabdázni Tatabányán.
A harmadik helyezés után újból jó szereplést vártak a csapattól, ám a tavaszi idény végén csak a hatodik helyen állt a TBSC. A nyári szünetben az osztrák bajnok Hypo NÖ csapatához Laurencz László edző igazolt át, utódja Sándor Ferenc, segítője Gódor Mihály lett. Váltakozó teljesítmény után a TBSC a hatodik helyen kötött ki. Érdekesség volt a bajnokság zárása után megrendezett Magyar – Osztrák Duna Kupa visszavágó, ahol a Bányász 22:18-ra kikapott a Laurencz mester által dirigált Hypo NÖ-től.
1990/91-ben Bényei László lett az edző, a keret: Lakatos, Veszprémi, Révfi, Bartus, Mácsai, Debre, Czérna, Horváth, Pálházi, Tomanicz, Kuzma, Czirok, Tóth, Antal. Az őszi nyeretlenség után tavasszal sikerült néhány győzelmet begyűjteni, de így is csak szerencsével maradt az NB I. B-ben az együttes.
Újból edzőváltozás következett, mert Bényei László Németországba szegődött. Szurcsik István irányításával 17,5 éves átlagéletkorú csapat vágott neki a bajnokságnak, melynek kezdete előtt Szekszárdon Magyar Kupa-mérkőzésen 25:11-re győzött a TBSC. A játékoskeret: Flick, Lakatos, Orbán (kapusok) Mácsai, Szigeti, Révfi, Veszprémi, Czérna, Tomanicz, Oravecz, Balázs, Czirok, Debre, Körmendi, Tócsán, Tóth,Zsíros.
1992.március 9-én megszűnt a Tatabányai Bányász Sport Club, és jogutódja a Tatabányai Sport Club lett, amelynek női csapata ma is az NB I. B-ben játszik.
2000-ben a szakosztály technikai vezetőjét Ormos Mariannát a Magyar Kézilabda Szövetség Amatőr Tanács elnökségi tagjává illetve a Komárom-Esztergom Megyei Kézilabda Szövetség felügyelő bizottságának tagjává választották. A következő évben a szakosztály két saját nevelésű játékosa Keczkó Andrea és Őri Edina a junior válogatott keret tagja lett.
Az elkövetkező időszakban azonban a szakosztály NB.I./B. osztályban való szereplése megkérdőjeleződött. Többen távoztak a csapattól: Kovács Brigitta, Zsíros Georgina, Sümeg Szilvia, Sajdliné Barna Tímea, Frich Annamária. Az anyagi helyzet nem tette lehetővé új játékosok igazolását, ezért saját nevelésű fiatalok bevonása vált szükségessé a felnőtt keretbe.
A 2005./2006. évi bajnokságban került igazán mélypontra a tatabányai női-kézilabda. Ferenczi Zsófia 107, Őri Erika 103 és Mezőségi Irán 95 gólja is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy elkerülje a csapat a kiesést és mindössze 3 pontot szerezve (1 győzelem, 1 vereség) az utolsó helyen zárta a bajnokságot. Az ifik a középmezőnyben a VI. helyen végeztek.
Az egyesület közgyűlésén a szakosztály vezetője Takács Antal lemondott és helyére Szuromi Mátyás került.
1998-tól napjainkig a tatabányai utánpótlás-nevelés, amely a Dózsa György Általános Iskolára épül sok kiválóságot adott a magyar kézilabdázásnak, akik országszerte elvitték városunk jó hírét.
Versenyzőink szerepeltek korosztályos válogatottakban illetve többen mai is első osztályú csapatokban játszanak hazánkban és külföldön egyaránt:
Őri Edina, Keczkó Andrea, Herr Anita, Herr Orsolya, Gertsmár Renáta, Gertsmár Szilvia, Kiss Adrienn, Szöllősi Patricia, Páli Henrietta, Hajdú Szabina, Tóth Viktória, Pál Andrea.
Közülük kiemelkedik Herr Orsolya, aki a Pekingi Olimpiai Játékokon IV. helyezést elért csapat tagja volt.