Az alapítás éve: 1923.
A kezdetek
Az ember természetes mozgásához kapcsolódó sportág, ám ahhoz, hogy azzá váljon, szervezettség, tér, eszköz szükséges. Ezt biztosította az iskola. Ott a gyerekek már alapszeruen muvelték, némelyiküknél igénnyé vált, s már végzett diákként sem hagyták abba. Ilyen háttérrel alakult meg 1923-ban az atlétikai szakosztály, mégpedig Haller Imre kezdeményezésére. Ugró-, dobóhely volt, rövid távra alkalmas futótér is, így az alapítók (Binner József, Bíró János, Deli András, Herczig János, Kiss Lajos, Nagy Ferenc, Rózsa Péter, Szévald Béla, Tóth Ferenc, Varga Ferenc) még abban az évben megrendezték házi versenyüket.
Az ő szorgalmazásukra öt év múlva a TSC régi salakos pályája köré (Gödör) épült egy 400 méteres futópálya, és az már alkalmat adott vendégek fogadására is. Két év múlva már itt zajlott le a vidékbajnokság, melyen a 800 méteres futásban Herczig János bronzérmet nyert. Ez volt a klub atlétáinak első trófeája, melyet számtalan követett, nemesebb, híresebb. Sorra jelentkeztek a fiatalok: Csordás József, Szlivka János, Hornyák Ignác, Rátki János, Kukula József, Czeglédi György, Somogyi Sándor, Ötvös György, Veér Géza, Hetzmann Ignác, Smudla József, a Molnár testvérek. És Játékos Pál, aki aztán élete végéig a szakosztály, a TSC, majd TBSC pályáinak „tartozéka” lett, megszállottságában felülmúlhatatlan. Ő volt az első válogatott: Stájerországban 5000 méteren Dunántúlt képviselte.
A fejlődés bizonyítéka, hogy a tatabányaiak a területi, kerületi versenyeken már egyre-másra érték el a figyelmet keltő eredményeket, különösen a váltószámokban (4×100, 4×400, 4×1500). A focimeccsek közönsége a szünetekben már viharosan köszöntötte Játékos nyurga alakját, mellette a még ifjúsági korú, új nagy tehetség, Obermayer Rezső lendületes tempóját. Országos versenyeken is feltüntek. Távolugrásban Kranczl Ferenc akkor figyelemre méltó eredményt (6,69) ért el.
Amikor 1936-ban az Athénból Berlinbe tartó olimpiai fáklya Tatabányán is áthaladt, az atlétikai szakosztály által szervezve 31 helyi sportember adta harminc kilométer hosszan „kézről kézre”„ a lángot. A fáklyát mindenki megtarthatta. Örökítsük meg a nevüket: Herczig János, Izing Ferenc, Czeglédi György, Rózsa Péter, Lángos Ottó, Ötvös György, Veér Géza, Hornyák Ignác, Somogyi Lajos, Majos Gyula, Szlivka Rezső, Kranczl Ferenc, Kiss Lajos, Ivancsics Ernő, Forisek József, Binner József, Hetzmann Gáspár, Panesch Károly, Szlivka József, Kakula József, Csordás Antal, Molnár Lajos, Bíró János, Szewald Béla, Láng János, Boda István, Mellen János, Deli András, Varga Ferenc, Haller Imre, Játékos Pál. (Játékos Pali bácsi élete végéig őrizte a fáklyát, úgy mondta, majd a temetésekor lehet csonkig égetni. Nem tudom, megtörtént-e – a szerk.).
A két háború idején
A tatabányai atléták egyre több vetélkedőn vettek részt, sorra döntötték a kerületi és dunántúli csúcsokat. Ez részben Játékos Pál érdeme, akiből hivatalosan edző lett, teljesítményeivel társai élére állt, serkentette őket, ahogy késobb is tette, töretlenül. Méltó társa volt a szakosztályvezető Herczig János, akit a MASZ intézőbizottságába is beválasztottak. 1938-ban a Játékos, Perger, Szlivka, Láng, Rózsa ötös megnyerte mezei futásban az országos csapatbajnokságot. Obermayer Rezsot a szövetség edzőtábőrba vitte. És újabb ifjú tehetségek jelentkeztek: Takács István, Gratzer Antal, Válint Géza, Hartmann József, Öreg Gyula, Pálfi István, Bondor Gyula. Negyvenegyben Játékos Pál legjobb eredményével 5000 méteren győzött a Budai TE országos versenyén. A kerületi mezei bajnokságon, ahogy évek óta, 1942-ben ismét első lett a TSC ötöse, ezúttal Játékos, Obermayer, Klespitz, Györgyi, Szitás összeállításban. Ám már nyakukon volt a háború, a szakosztály bomlásnak indult. Játékos 1944 augusztusában vonult be, és csak 1946-ban tért haza. Addigra megszunt az atlétika Tatabányán.
Amikor megjött Játékos Pál, nem talált „hadra fogható” atlétát, a körülmények sem voltak biztatóak, ezért egy ideig átváltott a kézilabdásokhoz, ott edzősködött. Csak „fél szemmel” figyelve, mégis felfedezte Renczés Máriát, aki rövid időn belül bekerült a magyar ifjúsági válogatottba, és a magyar–román viadalon részese volt a 3×800 méteres váltó új országos csúcsot elérő győzelmének. Szorgalmas társai is akadtak: Trautmann Matild, Erdősi Janka, Földes Etel, Berkó Katalin, Dukász Gabriella, Sándorfi Mária, Horváth Teréz. Már fiúk is sorakoztak: Bognár József, Kiss Sándor, Molnár József, Szóráth Ferenc, Porkoláb Tibor, Vörös Gyula.
A háború után
A tatabányai atléták egyre több vetélkedőn vettek részt, sorra döntötték a kerületi és dunántúli csúcsokat. Ez részben Játékos Pál érdeme, akiből hivatalosan edző lett, teljesítményeivel társai élére állt, serkentette őket, ahogy késobb is tette, töretlenül. Méltó társa volt a szakosztályvezető Herczig János, akit a MASZ intézőbizottságába is beválasztottak. 1938-ban a Játékos, Perger, Szlivka, Láng, Rózsa ötös megnyerte mezei futásban az országos csapatbajnokságot. Obermayer Rezsot a szövetség edzőtábőrba vitte. És újabb ifjú tehetségek jelentkeztek: Takács István, Gratzer Antal, Válint Géza, Hartmann József, Öreg Gyula, Pálfi István, Bondor Gyula. Negyvenegyben Játékos Pál legjobb eredményével 5000 méteren győzött a Budai TE országos versenyén. A kerületi mezei bajnokságon, ahogy évek óta, 1942-ben ismét első lett a TSC ötöse, ezúttal Játékos, Obermayer, Klespitz, Györgyi, Szitás összeállításban. Ám már nyakukon volt a háború, a szakosztály bomlásnak indult. Játékos 1944 augusztusában vonult be, és csak 1946-ban tért haza. Addigra megszunt az atlétika Tatabányán.
Amikor megjött Játékos Pál, nem talált „hadra fogható” atlétát, a körülmények sem voltak biztatóak, ezért egy ideig átváltott a kézilabdásokhoz, ott edzősködött. Csak „fél szemmel” figyelve, mégis felfedezte Renczés Máriát, aki rövid időn belül bekerült a magyar ifjúsági válogatottba, és a magyar–román viadalon részese volt a 3×800 méteres váltó új országos csúcsot elérő győzelmének. Szorgalmas társai is akadtak: Trautmann Matild, Erdősi Janka, Földes Etel, Berkó Katalin, Dukász Gabriella, Sándorfi Mária, Horváth Teréz. Már fiúk is sorakoztak: Bognár József, Kiss Sándor, Molnár József, Szóráth Ferenc, Porkoláb Tibor, Vörös Gyula.
A koronát az 1958-as teljesítményekre az országos váltóbajnokság tette fel. Az egész idényben sérüléssel bajlódó Kiss és Országh rendbe jött, a velük kiálló tatabányai együttes mind a 4×100, mind a 4×400-as távon imponáló fölénnyel győzött. A vidék sportjában erre még nem volt példa. Emellett egy sor válogatottság öregbítette a TSC hírnevét: Tóth Béla Ljubljanában, Kijevben és a stockholmi Eb-n állt rajthoz, Hartai Romániában szerepelt a magyar színekben.
Most már teljes lendületben volt az atlétikai szakosztály. Ami egészen rendkívüli volt abban az idoben: öt, 11 másodpercen belüli százas futója (ami 200 és 400 méteren is érvényesült) bő választékot adott a váltók összeállításához. Kiss László visszanyerve formáját ismét 10,4-nél tartott, egy nem szövetségi (tehát nem hitelesíthető) versenyen ért el 10,3-at is. Követte őt 10,4-gyel Tóth Béla, de Csutorás János, Országh József és Hencz Jenő ugyanúgy ott volt a leggyorsabbak mezőnyében. A 4×100-as váltóban már abszolút favoritnak számítottak. Teljesen értheto, hogy megjárták a finnországi Turkut és Lappenratát, valamint Pozsonyt, Ostravát, Drezdát. Hartai és Schille Szófiában állt rajthoz.
A Bányász férfi atlétái a jubileumi évben (1960) a Honvéd, a Dózsa és a Vasas mögött a negyedik helyen álltak. Ez az olimpiai pontok számításában nagyon sokat jelentett, és újabb sprintereket vonzott ide, például Gyorbol Csiszár Istvánt. Így a Csiszár – Kiss – Országh – Tóth összeállítású 4×100 méteres váltó 41,2 másodperccel megdöntötte a 26 éve fennálló országos egyesületi rekordot. S hogy ez még tetéződjön: ugyanazon a napon 4×200 méteren is magyar bajnokságot nyert a „nagy négyes”, ezúttal egy 23 éve fennálló országos (tehát nem csak egyesületi) csúcsot adva át a múltnak. Az 1:26,1-es eredmény abban az időben nemzetközileg is kiválónak számított.
2001. évben Magyarország (Debrecen városa) rendezhette az Ifjúsági Világbajnokságot. Ezen a seregszemlén Lipták Zita X. helyezést szerzett gerelyhajításban, Henyecz Ádám pedig a 110 m-es gátfutás versenyszámban szerepelt.
A későbbiek során olimpikon atlétánk Füsti Edina sorra döntötte meg korosztályának gyalogló országos csúcsait.
Ezt követően a már említett utánpótlás válogatott atléták mellé újabb korosztály zárkózott fel Szemeti Péter, Nagy Dániel és Darabos Balázs személyében. Közülük Szemeti Péter ma már a felnőtt válogatott tagjaként komoly junior világversenyen elért helyezéssel is büszkélkedhet.
2005. évben a magasugró Bódi Bernadett valamint a 4×100 m-es váltó csapat tagjaként Babicz Pál az Universiadén (Főiskolás Világbajnokság) képviselte egyesületünket, ahol Bernadett VI. helyezést, Pali IX. helyezést ért el.
A TSC-Geotech Atlétikai szakosztály legfényesebb eredményei 2006. évre tehető, amikor is két atléta volt tagja az Athéni Olimpiai Játékokra utazó csapatnak Füsti Edina és Margl Tamás személyében. Az utánpótlás versenyzőink az országos rangsorban stabilan tartották a legjobb hat szakosztály között az eredményeiket. A serdülők az utánpótlás és az abszolút pontversenyben is a legjobbak között végeztek, amelyet a mai napig is folyamatosan tartani tudnak.
A különböző korosztályos válogatottakban a szakosztály versenyzői rendre képviseltetik magukat. A legeredményesebb korosztályos válogatottak ebben az időszakban Glázer Szabolcs, Hegedűs Mátyás, Darabos Balázs junior sportolók voltak. Az ifjúságiak közül Reichnach Csilla, Nagy Dániel, míg a serdülőknél Kruppa Tímea, Páli Márk, Bogár Lilla valamint Jancsekity Zoltán kezdték meg bontogatni tudásukat.
2006 őszére Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata nagy lépésre szánta el magát ezáltal és a régóta dédelgetett álom valóra vált, megépült az új minden igény kielégítő műanyag borítású atlétikai pálya. Ez természetesen nemcsak a jelen illetve közelmúlt atlétikai eredményeinek, hanem a tatabányai atlétika kezdetétől elért kimagasló eredményeinek is köszönhető.
A 2008-2009-es években szakosztályunk nemcsak az eredményességben mutatta meg képességeit, hanem a saját rendezésű serdülő országos bajnokság frappáns megrendezésével is. Az eredmények elismerése mellett egy jó hangulatú több száz gyereket megmozgató seregszemle megrendezése elismerést váltott ki a Magyar Atlétikai Szövetség és a megjelent szakosztályok vezetői részéről is.
Örvendetes az a generáció-váltás, hogy a 2009. évben junior válogatott Hoffer Krisztina (hármasugrás), a volt válogatott atléta házaspár Palombi Margit és Hoffer József nyomdokain mind sikeresebben szerepel és reményteljes versenyzője a TSC-Geotech Atlétikai szakosztályának.
Az eredményes szakmai és rendezői munka elsősorban a szakosztály vezetésének és edzőinek köszönhető.
A szakosztály vezetése Petkovics Zoltán elnök, a Geotech Kft. ügyvezető igazgatója, Társi Zoltán szakosztályvezető, Szöllősi Miklós, aki személyében agilis vezető segíti a szakosztály anyagi biztonságát előteremteni
A szakosztály edzői létszáma az évek során kiszélesedett és a szakmai munkában a következő edzők értek el sikereket: Salamon Zoltán, Hoffer József, Reichnach Ferenc, Henyecz László, Babicz Pál, Farkas Zoltán, Kovács Eszter, Gál Zoltán, Salamonné Vissy Gabriella, Módi-Salamon Sára és Dömötör Balázs.