A TSC Geotech versenyzője remek szezont produkál
Augusztus végén kezdődik Párizsban a XVII. Nyári Paralimpiai Játékok. Az eseményen ott lehet a Tatabányai Sport Club atlétája, Luterán Petra, aki több versenyszámban is elindul.
A Kôbe-ban rendezett para atlétikai világbajnokságon távolugrásban és 400 méteren bronzérmes sportoló a paralimpián is egyéni csúcsokat szeretne elérni. Erről is beszélt, amikor visszatekintettünk a kvótaszerzés időszakára, és messzebbre.
Interjú.
- Noha néhány éve befejezted az aktív sportolói pályafutásodat, két éve egy sajnálatos baleset után para sportolóként visszatértél a pályára. Ez hatalmas erőre, lélekjelenlétre vall. Hogyan élted meg ezt?
- Nagyon nagy változás volt, igen. 2021. májusában úgy döntöttem, hogy befejezem aktív élsportolói pályafutásomat az atlétikában. Termémszetesen szabadidőmben továbbra is futottam, kerékpároztam, erősítettem.
Az élet úgy hozta, hogy két éve egy balesetben elveszítettem a bal alkaromat. Ezután döntöttünk úgy, hogy para atlétaként visszatérek a versenysporthoz.
Ez számomra nagyon nagy váltás volt, hiszen új versenyszámokat kellett választani. A para atlétikában az én kategóriámban nincs magasugrás, noha én versenysportolóként magasugró voltam.
Hatalmas erőt és támaszt ad, hogy egy ilyen tragédia után van egy célom, amivel el tudom foglalni magam, és ami nekem ismerős. Korábban ugyanis tíz évig voltam atléta. Nem terveztem, hogy visszatérek az atlétikához, de az élet így hozta.
- Korábban komoly egyetemi tanulmányokat folytattál az Egyesült Államokban, ahol most már dolgozol. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a kiemelkedő sportolói teljesítménnyel?
- Az Amerikai Egyesült Államokban végeztem pénzügyi közgazdász szakon, és ebben a szférában is helyezkedtem el az egyetem után. Nem egyszerű a munka és a sport összeegyeztetése, főleg ilyenkor, a paralimpia előtti felkészülési időszakban.
A sok edzés mellett fontos a regeneráció, a jeges kád és a masszázs, valamint a pihenés és az alvás is. Jó lenne az edzések előtt relaxálni, vagy aludni egy-egy órát, de olyankor dolgozom. Nem egyszerű a kettőt összehangolni, de megoldjuk.
- Mikor látszott először, hogy van esélyed kijutni a párizsi paralimpiára?
- A tavalyi eredményeim után látható volt, hogy lehet esély a kijutásra, noha azt is tudtuk, hogy nem lesz egyszerű. A világbajnokságon korábban az első négy, most már csak az első két helyezett jelentett automatikus kvalifikációt.
Emellett a pontszámítási rendszer is nagyon bonyolult. Eleinte senki nem tudta, mit kell elérni ahhoz, hogy kvótát kapjunk. Tavaly és idén is hajszállal csúsztunk le a kvótáról, de az idei két bronzérem, illetve.az 5. és 7. hely. sokat jelentett. A világranglista alapján - mivel nagyon jó helyeken álltam - reménykedtünk a kvóta megszerzésében.
- Az idei éved igazán sikeres, hiszen a hazai versenyek mellett a Japánban lezajlott világbajnokságon 400 méteren és távolugrásban egy-egy bronzérmet is szereztél. Ezt hogyan élted meg?
- Számomra hatalmas élmény és áttörés volt, hogy Japánban így sikerült a 400 méter és a távolugrás. A 400 méteren régóta azon dolgoztunk, hogy jobban meg merjem futni a táv elejét is, aztán a végén is bírjam erővel.
Japánban ez már az előfutamban sikerült, hiszen egyéni csúcsot döntöttem. Itt hinned kell magadban, hogy végig fogod bírni. A döntőbe is úgy mentem, hogy sikerülni fog, és sikerült is. Ennek nagyon örültem az edzőmmel együtt, a bronzéremnek pedig különösen.
A távolugrásban egy 550 centiméteres eredménnyel már elégedettek lehettünk volna. Az 560 centiméter és a bronzérem kiemelkedő eredmény lett, aminek nagyon örülünk az edzőmmel együtt.
- Mit vársz magadtól a paralimpián?
- Magamtól azt várom, hogy a legjobbamat nyújtsam, egyéni csúcsokat szeretnék elérni, és majd meglátjuk, ezek mire lesznek elegendőek.
MJ
#TscAtlétika
