Cselgáncs

Az alapítás éve: 1954.

A távol-keleti sportág meghonosodása összefügg Sági József gimnáziumi tanár Tatabányára érkezésével. A tanári hivatása mellett birkózó- és cselgáncsedző – szakmai irányítóként – mindkét sportágban komoly alapokat teremtett, ám az igazi eredményeket a dzsúdóban tudta felmutatni. A testnevelő később a Magyar Judo Szövetség főtitkáraként tevékenykedve sokat tett a magyar sportolók olimpiai sikereiért, és – tatabányai ténykedése alatt – a Bányász cselgáncsozóinak fejlődéséért.

Tatabányán 1954-ben alakult meg a cselgáncsszakosztály, melyben eleinte kisebb, majd nagyobb csoport mutatta fel az eredményeket. A gyorsan gyarapodó gárdában különösen Ronyecz János, Illés Mihály, Szabó József, Mayer György és Péni Béla tetszett ügyes versenyzőnek. Utóbbi 1955-ben harmadik lett az országos bajnokságon. Ötvennyolcban már a többiek is felerősödtek, így a TBSC cselgáncsozói felzárkóztak az ország élvonalához. Ronyecz ifjúsági bajnokságot nyert, Szabó pedig második helyezést szerzett. Egy másik kategóriában – az 56 kilogrammosok között – a harmadik helyen szintén tatabányai fiúk – Schéffer József és Preizler Imre – osztoztak. Krasznai Pált beválogatták a legjobb magyar csapatba.

Külön elismerés volt a klubnak, hogy 1959-ben a TBSC cselgáncsszakosztálya rendezte meg a vidékbajnokságot. A vendéglátók „éremesője” sok szurkolót szerzett a sportágnak. Illés Mihály és Magyar Viktor arany-, Balogh, Szuromi, Mayer, Bicskei, Kovács ezüst-, Jakab, Ronyecz, Verbó, Juhász és Szabó József bronzérmet szerzett. A pontversenyt fölényesen nyerték a hazaiak a Szeged és a Békéscsaba előtt.

Magyar Viktor a következő évben bajnok lett, Faragó Benjamin a második, Nyakó József, Dózsa Zoltán és Varga Attila a harmadik helyen végzett. A hatvanas évek előtt kialakult egy erős együttes, mely vitathatatlanul vezette a vidékiek ranglistáját, sőt olykor a fővárosi szakosztályokkal is felvette a versenyt. Egy sikeres nemzetközi találkozó is zajlott a Wismut ellen: a TBSC döntetlent ért el, míg a fővárosi nagy csapatok kikaptak a németektől. A tatabányai társaság gerincét ezekben az években Faragó Benjamin, Szabó I. József (Stüszi), Mayer György, Magyar Viktor, Magyar János, Nyakó József és Szabó II. József alkották. Közülük többen is szerepet vállaltak a szakosztály és a klub szervezeti, szakmai életében. A cselgáncs–birkózó kettősség szomorú következménye volt egy tragikus baleset: 1966 novemberében a TBSC nagyon tehetséges birkózója és cselgáncsozója, a nemzetközi versenyekre hivatalos Faragó Benjamin a birkózóválogatott tagjaként utazott Prága felé. A repülőgép Pozsony közelében lezuhant, és a tatabányai sportreménység szörnyethalt. „Faragó Benjamin, a Tatabányai Bányász huszonhat éves sportolója a legnépszerűbbek közé tartozott. Az apró termetű, csendes bányászgyerek a szőnyegen félelmetes ellenfélnek bizonyult. Látványos, szép győzelmeket aratott, aztán a mérkőzés után csöndes mosollyal félrevonult. Hétköznap a bányában dolgozott, a szénfalak között. A sport volt az ünnepnapja” – írta róla megemlékezve a Népsport 1966. november 24-én.

Faragó Benjamin példája mutatja, hogy a Bányász szakosztályaiban nagyon sok munkásfiatal kapott lehetőséget. A TBSC cselgáncsozói között is többnyire egyszerű munkásfiatalok küzdöttek. Nyakó váltott át a cselgáncsozókhoz, és az évek során magyar bajnoki ezüst- és bronzérmet szerzett. Nyakó József az „abszolút kategóriában” is volt második helyezett. – Egy Debrecen melletti faluból, Nyírábrándból sze-gődtem Tatabányára, toborzott vájártanulóként – emlékezett a kezdetekre Nyakó József, akinek fia, ifjabb Nyakó József szintén remek dzsúdós lett. – Letelepedésemben nagy szerepet játszott a sport, különösen a cselgáncs. Sokáig nem is volt más az életemben, mint a dzsúdó, no és a munka. Az edzőteremből olykor úgy söpörtek ki bennünket, mert egyszerűen nem akartuk abbahagyni. Összetartottunk, és nemcsak a magunk eredményeire voltunk kíváncsiak, hanem a társakéra is. A fiatal gyerekeket úgy fogadtuk magunk közé, mint ahogy valamikor én érkeztem ide, egyszerű falusi emberként.

A cselgáncsozók a régi Bányász Kaszinóban gyülekeztek, és – ahogy azt Nyakó József is említette – valóban hatalmas szeretettel viseltettek a sportág és egymás iránt. – A nagyokkal edzettünk, és ennek volt is eredménye, hiszen nekem személyesen Magyar Jancsi mutatta meg a fogásokat – emlékezik Gábor Áron, a hetvenes évek kiváló sportolója, aki jelenleg is oktat fiatalokat a cselgáncs trükkjeire. – Egyszerű proligyerekek voltunk, amikor a Mésztelepről lejártunk a kaszinóba – meséli Demeter Béla, az utóbbi évek egyik legeredményesebb tatabányai dzsúdóedzője. – Nem volt semmink, csak a sport, ami iránt hallatlan tiszteletet tanúsítottunk. Az edzésekről hazafelé menet összedobtuk az aprópénzünket, és az Állami Áruháznál vettünk egy kenyeret. Azt majszolva nézegettük a kirakatokat, és közben a cselgáncsról, a sportról beszélgettünk.

...

A tatabányai sportcsarnok felépülését követően változás történt a szakosztályban. 1974-ben a Budapestre költözött Sági Józsefet egykori versenyzője, Németh Ferenc követte a vezetőedzői poszton. Segítői Mayer György és Kunyik József, tehát két szintén egykori cselgáncsozó voltak. A TBSC a hetvenes években igazán eredményes szakosztályt mutathatott fel. Berkes István, Koch Róbert, Sámuel János, ifjabb Nyakó József, Ramocsa Ferenc, Radok Rudolf, Gelencsér Imre, Gábor Áron, Grünwald Ferenc és Bondor Miklós számos hazai és nemzetközi sikert produkált. Radok és Bondor junior Eb ötödik helyezései, Csernoviczky Csaba junior Eb-bronza, Gábor Áron IBV-ezüst- és bronzérmei, valamint Tóth Béla junior Eb-győzelme csak fokozták a meglévő sikerek hatását: a TBSC cselgáncsozóit a hetvenes években ki sem lehetett volna kerülni a felnőtt magyar bajnokságok éremosztó ünnepségein. Gelencsér Imre, Gábor Áron és Csernoviczky Csaba felnőtt magyar bajnoki címet nyert. A tatabányai edzők a korosztályos válogatottak állandó tagjait nevelték. A legnagyobb sikert Gelencsér Imre érte el. 1980-ban a bécsi Eb-n elért harmadik helyezése után Gelencsér Imre ott lehetett a moszkvai olimpián. A tatabányai dzsúdósok 1982-ben egy hónapot tölthettek Japánban, ahol látogatást tettek a tokiói Kodokan Egyetemen, a dzsúdó szentélyében.

A nyolcvanas években Kunyik József és Gábor Áron kezdte el tanítani a következő nemzedéket. Králl Antal, Horváth Imre és László, Kunyik Zsolt, Fábián Árpád, Flasch Péter, Kutenics Béla, Maszlavér György és Becker Tibor tovább gyarapította a tatabányai dzsúdó sikertörténetét. A legeredményesebb versenyzőnek Kunyik Zsolt bizonyult. A serdülő magyar bajnok technikás cselgáncsozóként ötödik lett a fukuokai főiskolás vb-n és az egyiptomi felnőtt vb-n, majd – 1996-ban – noha már nem tatabányai versenyzőként, részt vett az atlantai olimpián. A TBSC cselgáncsszakosztálya a nyolcvanas évek végéig meghatározó csoportja volt a magyar sportnak: a Bányász a korosztályos magyar bajnokságok állandó helyezettjeit adta, sőt egyszer a TBSC az egész magyar mezőnyt legyőzte.

A klub vezetése 1990. január harmadikán jelentette be, hogy a TBSC a továbbiakban nem tudja finanszírozni a cselgáncsszakosztály muködését, ezzel a sportág léte veszélybe került. 1991-ben Kunyik József megalapította a Tatabányai Judo Clubot, melynek versenyzői Demeter Béla és Csernoviczky Csaba edzők vezetésével 2001-ig számos újabb sikert tudtak felmutatni. A jelenlegi, szolidabb anyagi lehetőségek azonban csak az utánpótlás képzését teszik lehetővé. Pedig Tatabányán az ezredforduló táján Keliger Zsuzsanna, Csernoviczky Éva, Tóth Attila, Rada Zsolt, Koblinger Péter, Busai Gergő, Reichert Gábor, Schatz Balázs és Konkoly László személyében a cselgáncsnak újra korosztályos magyar bajnokai vannak.

A kivált klub 1993-ig foglalkozott utánpótlás és felnőtt sportolókkal. 1993-ban Csernoviczki Csaba Tatabányán megalakította az UTE kihelyezett fiókcsapatát, aki a Tatabányai Judo Club versenyzőjeként és edzőjeként 1994-ben a 71 kg-os súlycsoportban magyar bajnoki címet szerzett.
2001-ben Csernoviczki Csaba és Németh Ferenc megalakította a Hermann Diák Sportegyesületet.

Csernoviczki Csaba és sportolói 2007-ben kiváltak és megalakították az Ippon Judo Sportegyesületet. Ugyan ebben az évben Demeter Béla önálló judo egyesületet Nebulo Judo Club néven alapított Tatabányán.

Jelenleg négy egyesületben foglalkoznak a judo-sporttal városunkban, melyek közül az Ippon Judo SE-nél sportoló Csernoviczki Éva ért el kiemelkedő eredményeket. 2008-ban a Lisszaboni Európa-bajnokságon bronzérmet nyert, míg a Pekingi Olimpiai Játékon a 48 kg-os súlycsoportban VII. helyezést ért el.

A Tatabányai Judo Club legeredményesebb sportolója Kunyik Zsolt volt, aki igaz, hogy olimpiai szereplését a 96-os Atlantai Olimpián nem Tatabányai színekben képviselte, azonban azt megelőzően az 1995. évi Japánban megrendezett Universiadén Tatabányai színekben V. helyezést ért el.