Birkózás

Az alapítás éve: 1923.

A tatabányai sport egyik „ősi” tagja a birkózás. A sportág majd’ nyolcvanéves ittléte alatt számos bajnokot nevelt, ám az utolsó évtizedre csupán az utánpótlás fejlesztése állhatott előtérbe, hiszen az anyagi lehetőségek nem engedték a színvonalában a kőrábbiakhőz hasonló felnott csapat szerepeltetését. Ugyanakkor örömteli és a bányászhagyományokra jellemző, hogy a mai birkózószakosztály vezetése azon egykori sportolókból áll, akik hajdan a TBSC szárnyai alatt kezdték pályájukat. Hetvennyolc esztendő alatt hol fent, hol lent, de él Tatabányán a birkózás, melynek krónikájában egészen a kezdetekig utazhatunk vissza.

A tatabányai birkózósport eredete – legalábbis a legmélyebb múltig – kevéssé átlátható. A sportklub ötvenéves jubileumára megjelent kézikönyvben úgy emlékeztek rá, hogy a birkózószakosztály 1925-ben alakult, később azonban találtak cáfolatot erre. A Dunántúli Sportújság 1923-ban arról írt, hogy „Öreg Orbán András erőműi futó a halálos ágyán tízezer koronát hagyományozott a tatabányai birkózóknak.” A végrendelet szerint ekkor a futo fia, ifjabb Orbán András tevékenykedett tó tagok – Bányi István, Dolniczky István, Gyuk István, Hegedüs Lajos, Hirscht Gyula, Máté László, Pataki Mihály és Simonka József – irányítója. A tatabányai birkózó srácok eleinte két évig csak egymást gyömöszölték az alkalmi szőnyegeken, aztán egy tatai kirándulás következett. A vizek városában képzettebb társaság hódolt a sportágnak. A kiváló szervezőnek bizonyult ifjabb Orbán András felvette a kapcsolatot a tataiakkal, majd a dunántúli dirigensekkel, legnagyobb „dobása” mégis egy korabeli szerződtetés volt: Tatáról Tatabányára csábította edzőnek Katona Istvánt, az országosan is ismert versenyzőt. Igazából ezzel kezdődött meg a szakosztály gyors felemelkedése.

A sikeres szerepléshez a MÁK Rt. gáláns segítsége is szükségeltetett: helyiségeket biztosított a sportolóknak, majd felszerelést vásárolt. Orbán több társulati vezetőt is megnyert ügyének, így a birkózás hamar társadalmi rangot vívott ki magának Tatabányán. A sportágnak egyszerre számos híve lett a bányászok és a fiatalság soraiban. A birkózók Ótelepen, az úgynevezett Libadomb melletti házaknál egy „felszabdalt” hatajtósban kaptak edzőtermet, majd az ótelepi munkáskaszinóban is nekigyürkőzhettek az arra lakó tizenéves fiúk. Volt hát utánpótlás, lehetett válogatni. Az erős kiállású gyerekeket a társaik biztatták, de az idősebbek között is előfőrdult, hogy a virtuskodót ide irányították: menj, és ott mutasd meg, mit bírsz el! Híresen erős emberek jelentkeztek a tatabányai birkózóknál. Ilyen volt a felsőgallai fuvaros, Drexler Szepi, aki ha muraközi lovas trénjén terményt szállított, a rakodásnál két nyolcvankilós zsákot kapott a hóna alá, és még a vállára is tett egyet.

A fiatal birkózóknak Katona István edző mutatta meg a technikai részleteket, az ifjoncokat pedig Dolniczky István és Hegedüs Lajos egyengette hídba, csípo- vagy válldobásba. Egy korabeli újság így sorakoztatta fel a TSC tehetséges birkózógárdáját: Hegedüs, Benczik, Ongrádi, Monos I., Heitz, Krauth, Mráz, Senkey, Balázs, Monos II., Wambach, Kókai, Funk, German, Juhász, Moravcsik, Almási, Drexler, Szer, Gróf. Egy országos szeniorversenyről szóló tudósítás pedig Tomposcht, Serest, Serfozot, Petrovicsot és Jánkát dicsérte.

Az országban már jegyezték a TSC birkózóit. Katona magyar bajnokságot nyert, Heitz az ifjúságiaknál volt első, a klub szőnyegein pedig több mint százötvenen edzettek. Később jöttek fel a tehetséges fiatalok: Benczik, Balassa Ferenc, Farkas Béla és József, Galgán István, Halász Andor, Havas Károly, Katona Alfréd, Mester László és Ferenc, Molnár Gyula és József, Sámuel Ferenc. A Balogh Gyula, Csonka Kiss Ferenc, Drebál József, Jakobi János, Kapcsándi István, Pápai Antal Károly, Szogyéni Pál összeállítású csapat kétszer volt országos második, vidéken pedig első helyezett az ifjúsági bajnokságokon. Az új generációból Mester László és Pápai Antal Károly nyert országos bajnokságot, többszörös vidéki bajnok és magyar válogatott volt Halász Andor és Balogh Gyula. 1937-ben Pesten, a Ganz-Mávag csarnokában tíz napig tartott az országos ifjúsági csapatbajnokság: a TSC a döntőben 4:3-ra kapott ki a nagyon erős Ceglédtől.

A területi válogatott zömét természetesen a tatabányai birkózók adták. Nagyon élénk birkózóélet zajlott, ezért gyakran kellett szőnyegre lépniük, ráadásul a komoly versenyélet, nagyszámú nézősereg elott zajlott. Divatba jöttek a városi bajnokságok, így némelyik fiú már a legkülönbözobb helységek bajnokának mondhatta magát. Tatabánya bajnokságát 1940-ben rendezték meg, méghozzá úgy, hogy számos kiváló birkózót hívtak meg az eseményre. A hazaiak így is három első helyet szereztek, többen pedig döntőbe jutottak. Különösen nagy közönségsikert aratott Heitz Károly, aki az „örökös bajnok” Fenyvesit győzte le. (Az örökös bajnok titulust azok kapták, akik tíz éven át egyhuzamban országos elsők tudtak maradni.) Mivel a sportágban többnyire megtermett, erős testalkatú ifjak gyülekeztek, az edzőknek elég gondjuk volt a csapatok összeállításánál. Többeknek a versenyek előtt kemény fogyasztás volt eloírva, bármennyire is szerették a hasukat.

Monos Vilmos személyében 1940 után már többszörös válogatottja, sőt olimpiai kerettagja is volt a tatabányai birkózószakosztálynak. Az olimpiai szereplés lehetőségét azonban elvitte a háború. A korábban népes szakosztály tagjai közül egyre többeknek kellett bevonulni, sőt néhányan nem is tértek haza többé. A társaság zöme (munkásgyerek lévén) mindig is baloldali érzelmű volt. 1945 elején, amikor a frontvonal Tatabánya térségében állt, a nyilasok – a munkásmozgalmi emberekkel együtt – elvitték Gróf Jánost, Moravcsik Józsefet és Jánka Lajost. A meghurcolást egyedül Jánka élte túl, csak azért, mert egy korábbi munkatársa nyilasvezér volt, és az ő menlevelével Komáromban kihívták őt a bevagonírozottak közül.

...

A hatvanas években újabb tehetséges fiatalok jelentkeztek a Bányász birkózószakosztályánál. Katona István edző kezei alatt Makeczki Péter, Géth Ede, Veres Antal, Mészáros Tibor, Tőkés Sándor, John József és Katona Géza hozta a legújabb eredményhullámot. A versenyzők közül többen nyertek ifjúsági ob-t, de az sem volt ritka, hogy valamennyien a dobogón állhattak súlycsoportjukban. Ebben az évtizedben sokkal több versenyzőt számolt a szakosztály, mint bármelyik későbbi korszakban, és ennek eredménye volt, hogy a tatabányaiak számos érmet hoztak el a megméretésekről. A mezőny hatalmas volt, mivel a korabeli birkózókat első-, másod- és harmadosztályba sorolták.

Katona István 1970-ben bekövetkezett halála után egy ifjú testnevelő, Gubicza Antal vette át a birkózószakosztály irányítását. Az ambiciózus szakember irányítása alatt egy komoly felnőtt csapat alakult ki a tatabányai fiatalokból, akik között feltűnt Puskás György, Hornyák Lajos és Tóth Tamás. Az utánpótlás magyar válogatott birkózók közül utóbbi, Tóth Tamás – igaz, már a Csepel színeiben – bronzérmet szerzett az izmiri ifjúsági Európa-bajnokságon. A felnőtt csapat szabadfogásban többször is az első osztályú bajnokság kapujában állott, hiszen két alkalommal is az NB II. második helyén végeztek a tatabányaiak. Mégis, talán a második vonalban maradás okozhatta, hogy a hetvenes évek végén a TBSC birkózószakosztálya megvált felnőtt versenyzöitől. A válás haszna az volt, hogy Tatabányán komoly utánpótlás-nevelés kezdődött. Az edzői teendőket 1979-től az egykori fiatal versenyzők, Géth Ede és Katona Géza vették át. A két szakember önmagát is képezte: a TF szakedzői karán ismerték meg az edzői munka elméleti részét, hogy azt a gyakorlatban a lehető legfényesebb eredményekkel kamatoztassák. Sikerült.

A nyolcvanas évek kezdetén a tatabányai birkózásban páratlan sikerszéria vette kezdetét. A helyi sportolók lassacskán a magyar elithez zárkóztak fel, majd megkezdődött egy rendkívül eredményes nemzetközi időszak, amiről az alapítók talán nem is álmodtak. Hol volt már a Bicskéig tartó gyaloglás, és hol volt a kerékpártúra a fehérvári versenyre...

A nemzetközi feltűnést eloször 1981-ben Simon Lászlónak az Ifjúsági Barátság Versenyen szabadfogásban szerzett hatodik helyezése jelentette. A nagyon kemény, ám eredményes IBV-megméretések folytatódtak: 1982-ben Rácz Attila – szintén szabadfogásban – hetedik lett, majd egy évvel később Henger István tizennyolc évesen a kötöttfogásban elért második helyezéssel megszerezte Tatabánya első IBV-érmét. A Géth–Katona edződuó munkájának köszönhetően a TBSC birkózói állandó szereplői lettek a korosztályos világversenyeknek, valamint az IBV-sorozatnak. 1985-ben tűnt fel Tatabánya legeredményesebb birkózója, ifjabb Takács János, aki egy igazi szenzációval vétette észre magát a birkózóvilágban. A tizennyolc esztendős versenyző az olaszországi Bolognában rendezett ifjúsági Európa-bajnokságon a kötöttfogásban és a szabadfogásban is aranyérmet szerzett. Ezt eddig a világon senki sem tudta véghezvinni. A fantasztikus képességű Takács Jancsi ’87-ben a kanadai Vancouverben rendezett junior vb-n kötöttfogásban második helyet szerzett, majd egy évvel később a norvég Kolbotnban bronzérmes lett már a felnőttek között. Ugyanebben az évben jött el az idő, hogy a tatabányai birkózás olimpikont adjon Magyarországnak. Takács János a szöuli olimpián a negyedik helyet szerezte meg, és ezzel minden idők legjobb tatabányai birkózójává lépett elő. – Az 1988-as Szöuli Olimpia után az 1992-es Barcelonai Olimpiai Játékokon is részt vett Takács János, ahol a XI. helyet szerezte meg. Ezzel két olimpián öregbítette a tatabányai birkózósport hírnevét.

...

2008-ban folytatódott a további jó szereplés, hiszen a rangsorban már a XI. helyen landoltak a tatabányaiak és újabb tehetségek bukkantak fel, akik diákolimpiai és magyar bajnoki címekkel és dobogós helyezésekkel robbantak be a birkózás élvonalába, mint: Árvai Márk, Majer Balázs, Wendler Mónika, Réczi Bianka, Wendler Zsuzsanna. A felnőttek között a női korosztályban Csánó Zsófia és Csík Annamária magyar bajnoki harmadik helyezést ért el és utánpótlás magyar bajnoki címet szerzett Árvai Márk, Majer Ferenc, Koller András és Csánó Zsófia.

Vezetői szinten is változás állt be a szakosztálynál, hisz a szakosztály-elnöki teendőket Schmidt Csaba, Tatabánya Megyei Jogú Város alpolgármestere, mint korábbi birkózó látja el.

2009. év igazán sikerévnek számít a szakosztály életében, hiszen hosszú évek után az eredményes hazai szereplés mellett nemzetközi szinten is kiválóan sikerült.

Történelmi pillanatot írtunk azzal a dologgal, hogy a korábbi évek sikeres birkózója Szerencse Mónika Tatabányára igazolt és 2009-ben megszerezte szakosztályunk első felnőtt női magyar bajnoki aranyérmét – mondta Katona Géza. 18 év után Koller András Kadett Európa-bajnokságon Szerbiában a 29 indulót felvonultató mezőnyben a II. helyezést szerezte meg és ezzel a legjobb magyar utánpótlás-birkózónak bizonyult.

„Bár tisztességesen felkészültem, mégis minden várakozásomat felülmúlta ezen az Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmem.- mondta Koller Andris, majd így folytatta: „Kiváló ellenfeleket kellett legyőznöm és a nagy tét pozitívan hatott rám. Köszönöm mindenkinek aki segített abban, hogy eddig el tudtam jutni, különösen a szakosztály edzőinek, vezetőinek, szüleimnek és barátaimnak.
A birkózással kapcsolatban hosszú távú és merész terveim vannak!”

Ezt az eredményt fejelte meg Turák Pál, aki a 2009. évi Veterán Világbajnokságon ismét megszerezte a bronzérmet.
Az utóbbi időkben a 2000-es évek közepétől a következő edzői stáb dolgozik a szakosztályban: Katona Géza vezetőedző, Turák Pál és Szabó Róbert utánpótlás-edzők.

Tárgyi feltételekben is óriási változás állt be a szakosztály életében, hiszen 2009. év közepére elkészült egy ún. küzdősport-komplexum, ahol a birkózók kultúrált, higiénikus körülmények között készülhetnek. Remélhetőleg még hosszú évtizedekig a TSC Birkózó szakosztálya meghatározó szerepet fog játszani a magyar birkózás palettáján.

Címkék