Szakosztályok

Ökölvívás

Az alapítás éve: 1939.

A harmincas években Pestről „settenkedett” az ökölvívás a szénvidékre. A fővárosban dolgozók már kipróbálták, kesztyűt is hoztak haza, barátaikkal püfölték egymást. A levente „harcra nevelés” felkarolta, eszközt kaptak hozzá az otthonok Alsógallán, Felsőgallán, a bányatelepen. Egy kisebb csoport már eljárt viaskodni a Wogl (utóbb Szayer) vendéglő emeletén levő – volt mozi helyett berendezett – sportterembe, ahol a birkózók edzettek. (Tehát a TSC „felségterületén”.)

Természetjárás

Az alapítás éve: 1954.

A legtöbb nagy egyesület „tartozéka” volt a természetjáró szakosztály, mely sok pénzbe nem került, mégis népes csoport. Korosztályhoz sem fűződik, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig kínálja a klubhoz való kapcsolódást, a közösségi odatartozást. Egy időben, amikor az egyesületek munkáját statisztikákkal mérték, ez a körülmény a létszám szempontjából sem volt mellékes.

Teke

Az alapítás éve: 1956.

Kis golyóval, padlós vagy agyagpályákon művelve már a bánya-telep kialakulása óta népszerű szórakozás volt a kugli. A városrészek kocsmáiban, főleg Ótelepen, a társulathoz tartozó Noll-vendéglő udvarán kihívásos versenyek is folytak a környező települések legjobb dobóival. Ez indította Plázár Lajost, Hargittay Györgyöt, Sárvári Istvánt (aki aztán évtizedekig a megyei szövetség elnöke volt) és Szijjártó Andrást, hogy csapatot alakítson. Először a Bányagépgyártó Üzem nevét viselve hívták ki a példájukat követő megyebeli együtteseket.

Címkék

Súlyemelés

Az alapítás éve: 1951.

Az 1960-as római olimpia óta, amikor Földi Imre megszerezte a tatabányai sportnak az első olimpiai pontot, a nemzetek e nagy világversenyén (kivéve a bojkottált Los Angeles-it), egyetlenegy sem volt, melyen tatabányai súlyemelő ne vett volna részt. Egyetlen magyar klub sem büszkélkedhet ilyesmivel. Ezért talán jogosan mondjuk: ha e könyvön belül még egy könyvet kellene írni, az a súlyemelők krónikája lenne. Így viszont meg kell elégednünk azzal, hogy „dióhéjba” szorítjuk a történéseket.

Cselgáncs

Az alapítás éve: 1954.

A távol-keleti sportág meghonosodása összefügg Sági József gimnáziumi tanár Tatabányára érkezésével. A tanári hivatása mellett birkózó- és cselgáncsedző – szakmai irányítóként – mindkét sportágban komoly alapokat teremtett, ám az igazi eredményeket a dzsúdóban tudta felmutatni. A testnevelő később a Magyar Judo Szövetség főtitkáraként tevékenykedve sokat tett a magyar sportolók olimpiai sikereiért, és – tatabányai ténykedése alatt – a Bányász cselgáncsozóinak fejlődéséért.

Birkózás

Az alapítás éve: 1923. A tatabányai sport egyik „ősi” tagja a birkózás. A sportág majd’ nyolcvanéves ittléte alatt számos bajnokot nevelt, ám az utolsó évtizedre csupán az utánpótlás fejlesztése állhatott előtérbe, hiszen az anyagi lehetőségek nem engedték a színvonalában a kőrábbiakhőz hasonló felnott csapat szerepeltetését. Ugyanakkor örömteli és a bányászhagyományokra jellemző, hogy a mai birkózószakosztály vezetése azon egykori sportolókból áll, akik hajdan a TBSC szárnyai alatt kezdték pályájukat. Hetvennyolc esztendő alatt hol fent, hol lent, de él Tatabányán a birkózás, melynek krónikájában egészen a kezdetekig utazhatunk vissza.
Címkék

Atlétika

Az alapítás éve: 1923. Az ember természetes mozgásához kapcsolódó sportág, ám ahhoz, hogy azzá váljon, szervezettség, tér, eszköz szükséges. Ezt biztosította az iskola. Ott a gyerekek már alapszeruen muvelték, némelyiküknél igénnyé vált, s már végzett diákként sem hagyták abba. Ilyen háttérrel alakult meg 1923-ban az atlétikai szakosztály, mégpedig Haller Imre kezdeményezésére. Ugró-, dobóhely volt, rövid távra alkalmas futótér is, így az alapítók (Binner József, Bíró János, Deli András, Herczig János, Kiss Lajos, Nagy Ferenc, Rózsa Péter, Szévald Béla, Tóth Ferenc, Varga Ferenc) még abban az évben megrendezték házi versenyüket.
Címkék