Szakosztályok

Karate

Az '90-es évek eleje óta különböző helyszíneken működő klub 2013-ban az Óvárosi Általános Iskolában kapott helyet. Az akkor 5-10 fős csapat a Tatabányai Sport Clubba való belépésekor már 30 karatékával működött, működése  alatt taglétszáma közel 50 főre bővült. A Kerecsen Dojo Tatabánya névre hallgató iskola a TSC ezen formájában megalakult legifjabb, ám a város tömegsportját tekintve legdinamikusabban fejlődő shotokan karate csapata.

Ökölvívás

Az alapítás éve: 1939.

A harmincas években Pestről „settenkedett” az ökölvívás a szénvidékre. A fővárosban dolgozók már kipróbálták, kesztyűt is hoztak haza, barátaikkal püfölték egymást. A levente „harcra nevelés” felkarolta, eszközt kaptak hozzá az otthonok Alsógallán, Felsőgallán, a bányatelepen. Egy kisebb csoport már eljárt viaskodni a Wogl (utóbb Szayer) vendéglő emeletén levő – volt mozi helyett berendezett – sportterembe, ahol a birkózók edzettek. (Tehát a TSC „felségterületén”.)

Természetjárás

Az alapítás éve: 1954.

A legtöbb nagy egyesület „tartozéka” volt a természetjáró szakosztály, mely sok pénzbe nem került, mégis népes csoport. Korosztályhoz sem fűződik, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig kínálja a klubhoz való kapcsolódást, a közösségi odatartozást. Egy időben, amikor az egyesületek munkáját statisztikákkal mérték, ez a körülmény a létszám szempontjából sem volt mellékes.

Teke

Az alapítás éve: 1956.

Kis golyóval, padlós vagy agyagpályákon művelve már a bánya-telep kialakulása óta népszerű szórakozás volt a kugli. A városrészek kocsmáiban, főleg Ótelepen, a társulathoz tartozó Noll-vendéglő udvarán kihívásos versenyek is folytak a környező települések legjobb dobóival. Ez indította Plázár Lajost, Hargittay Györgyöt, Sárvári Istvánt (aki aztán évtizedekig a megyei szövetség elnöke volt) és Szijjártó Andrást, hogy csapatot alakítson. Először a Bányagépgyártó Üzem nevét viselve hívták ki a példájukat követő megyebeli együtteseket.

Címkék

Súlyemelés

Az alapítás éve: 1951.

Az 1960-as római olimpia óta, amikor Földi Imre megszerezte a tatabányai sportnak az első olimpiai pontot, a nemzetek e nagy világversenyén (kivéve a bojkottált Los Angeles-it), egyetlenegy sem volt, melyen tatabányai súlyemelő ne vett volna részt. Egyetlen magyar klub sem büszkélkedhet ilyesmivel. Ezért talán jogosan mondjuk: ha e könyvön belül még egy könyvet kellene írni, az a súlyemelők krónikája lenne. Így viszont meg kell elégednünk azzal, hogy „dióhéjba” szorítjuk a történéseket.

Cselgáncs

Az alapítás éve: 1954.

A távol-keleti sportág meghonosodása összefügg Sági József gimnáziumi tanár Tatabányára érkezésével. A tanári hivatása mellett birkózó- és cselgáncsedző – szakmai irányítóként – mindkét sportágban komoly alapokat teremtett, ám az igazi eredményeket a dzsúdóban tudta felmutatni. A testnevelő később a Magyar Judo Szövetség főtitkáraként tevékenykedve sokat tett a magyar sportolók olimpiai sikereiért, és – tatabányai ténykedése alatt – a Bányász cselgáncsozóinak fejlődéséért.

Birkózás

Az alapítás éve: 1923. A tatabányai sport egyik „ősi” tagja a birkózás. A sportág majd’ nyolcvanéves ittléte alatt számos bajnokot nevelt, ám az utolsó évtizedre csupán az utánpótlás fejlesztése állhatott előtérbe, hiszen az anyagi lehetőségek nem engedték a színvonalában a kőrábbiakhőz hasonló felnott csapat szerepeltetését. Ugyanakkor örömteli és a bányászhagyományokra jellemző, hogy a mai birkózószakosztály vezetése azon egykori sportolókból áll, akik hajdan a TBSC szárnyai alatt kezdték pályájukat. Hetvennyolc esztendő alatt hol fent, hol lent, de él Tatabányán a birkózás, melynek krónikájában egészen a kezdetekig utazhatunk vissza.
Címkék