„Fel kell építeni azt, ami a Bányász-hoz méltó”

Játékosként és sportvezetőként is emlékezetes és eredményes pályafutást tudhat magáénak Dragóner Attila. A Ferencváros egykori magyar válogatott labdarúgója az FTC-nél futballistaként, majd edzőként, később Soroksáron, majd Zalaegerszegen sportvezetőként dolgozott. A 49 esztendős szakember mostantól a Tatabányai Sport Club labdarúgás fejlesztési vezetőjeként tevékenykedik.

A Fradinál 245, a magyar válogatottban 28 alkalommal szerepelt játékosnak - mint mindig - Klubunknál is komoly tervei vannak. Jól ismeri vezetőedzőnket, Gyürki Gergelyt, aki felügyelete alatt játszott az FTC U19 gárdájában. Dragóner Attila célja, hogy a Bányász labdarúgó csapata, az Opus Tigáz Tatabánya visszatérjen a Klubot megillető szintre. Erről is beszélgettünk vele.

Emlékezetesebbre nem is sikerülhetett volna a búcsúmérkőzésed, amelynek 89. percében gólt szereztél az Üllői úton. A Ferencváros azzal nyert 3-0-ra a Pápa ellen 2011. májusában. Egy szép korszak lezárása volt, valamint egy új korszak nyitánya. Hogyan emlékszel vissza erre?

Valóban emlékezetes lett az utolsó mérkőzés a Fradiban, hiszen élvonalbeli pályafutásom utolsó előtti percében szereztem meg a csapat harmadik gólját. Tisztán bennem van a pillanat: mintha valaki hátba vágott volna, mondván, „indulj el előre!” Én pedig mentem, és a visszagurított labdát belőttem a jobb alsó sarokba. Felejthetetlen emlék, örök élmény, mint ahogyan az is, hogy a Ferencváros labdarúgója lehettem. Aktív pályafutásom lezárása után maradtam a Ferencváros kötelékében: öt évig a klub utánpótlásában dolgozhattam, majd öt év következett Soroksáron, ahol ügyvezetője lehettem a klubnak. 2022-ben Zalaegerszeg következett, ahol egy rendkívül fiatal csapattal egészen a Magyar Kupa győzelemig jutottunk.

Ez már szinte a közvetlen közelmúlt. Most azonban itt vagy, nálunk, velünk, Tatabányán. Hogyan vezetett ide az utad?

Már az elmúlt nyár folyamán megkeresett Sámuel Botond, a Tatabányai Sport Club ügyvezető-elnöke, aki igen komoly benyomást keltett bennem. Láttam, hogy Tatabányán egyre komolyabbak a labdarúgással kapcsolatos szándékok, és Sámuel Botond személye is meggyőzött. Elsősorban az ő hatására döntöttem úgy, hogy szerepet vállalhatok a tatabányai labdarúgás újbóli felemelkedésében.

Mennyire ismered a csapatot?

Találkoztam már a srácokkal, Gyürki Gergelyt, a vezetőedzőt pedig aligha kell bemutatni. Volt szerencsém, hogy a Ferencváros csapatánál megismerjem. Geri ugyanis a Fradi U19 együttesében játszott, amikor utánpótlás vezetője lehettem a klubnak. Korábban is figyelemmel kísértem a munkáját, de a ma lefolytatott beszélgetésünkben még jobban látom, milyen alázat, milyen tisztelet van Gergelyben a labdarúgás, a közösség iránt. Az elmúlt másfél évben rengeteg energiát tett bele a munkába a csapattal együtt, és ez a munka egyszer meg fog térülni.

Milyen terveid, céljaid vannak Tatabányán?

Egy jól működő szervezetet kell felépíteni az alapoktól. Ez olyan, mint amikor az épülő házba bele kell illeszteni a téglákat a megfelelő helyre, a megfelelő időben. Fontos, hogy az utánpótlás és a felnőtt csapat között legyen átjárhatóság. A jelenlegi keret alkalmas a célok eléréséhez. Meg kell nézni, mik a lehetőségek, és azok szerint kell tovább építeni a klubot, hogy szintet lehessen lépni. A tatabányai labdarúgás mindig is az ország elitjéhez tartozott. Az Opus Tigáz Tatabánya Csapata az elmúlt másfél évben elindult felfelé. Meg kell találni azt, amivel örömet lehet okozni a szurkolóknak. Fel kell építeni azt, ami a Bányász-hoz méltó.

Mi lesz az első tevékenységed a klubban?

Az első, hogy a tatabányai labdarúgás dns-éhez alkalmazkodva kialakítsuk, folytassuk a tradicionális helyi futball filozófiát a felnőtteknél és az utánpótlásban. A klubnak megvan a célja: az NB II-be való feljutás, amiben én is hiszek. Meg kell nézni, hogy ez reális-e. A futballban vannak rövid és hosszú távú tervek. Ezeknek reálisnak kell lenniük, és megfelelő időt kell adni nekik.